Nyomtatóbarát változat
Tisztelt Beszélő!
1992. július 4-i, 27. számukban cikk jelent meg „Egy kényszerházasság árvái” címmel (szerző: Révész Sándor) a budapesti Szerbhorvát Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium helyzetéről. Magát a cikket korrektnek tartom. Az első és a harmadik kép alatt található szöveggel kapcsolatban azonban szót kell emelnem. A szóban forgó képeken látható rajz ugyanis nem „csetnikjelvény”, hanem a szerb címer egyszerűsített rajza. A harmadik képen részben olvasható szöveg (Volim te mnogo Srbijo–Jugo) fordítása egyébként így hangzik: Nagyon szeretlek, Szerbia–Jugoszlávia. Talán ez sem „csetnikjelszó”. A Balkán-háborúk, illetve az első világháború idején a csetnik szabad harcos volt, aki tisztességgel harcolt együtt a királyi hadsereggel. Azonban a királyi hadsereg katonái egy részének a második világháború alatt elkövetett gonosztettei bemocskolták a csetnik nevet, és a csetnik szó megbélyegző, pejoratív értelmet nyert. Éppen ezért a képaláírásokkal elkövetett tévedésük igencsak súlyos és sajnálatos.
Üdvözlettel: Frane Olah
Megértjük és akceptáljuk olvasónk érzékenységét, de kérjük, ő is értse meg a mienket. Nem találjuk megnyugtatónak, és nem találjuk ártatlan jelenségnek azt, hogy egy budapesti iskola falán azzal a szerb címerből kiemelt motívummal találkozunk, amellyel a szomszédos országban vérengző szabadcsapatok jelölik meg magukat. A csetnikek hagyományos gyilkolóeszközének „C” alakja szintén erre a „négy C”-s jelre utal.
A szerk.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét