Skip to main content

Levél a Szimatnak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Igazán nem tudom (persze azért sejtem), mivel érdemeltem ki azt a nagy megtiszteltetést, hogy a „Beszélő” rám uszította „Szimat” nevű kutyáját. (Megjegyzem, ha ennyire felkeltettem érdeklődésüket, igazán megkérdezhettek volna személyesen, szemtől szembe is, mint demokráciákban szokás.) De ha már kutyával nyomoznak politikai ellenfeleik után, akkor megbízhatóbb kutyát válasszanak, én ilyenre egy tyúklopás kiderítését sem bíznám.

Ajánlom megfontolásra azt is (hogy ez a kis rokonszenves bolsevista „Szimat rovat” minél eredményesebben működjön), vegyék elő régi, jól bevált módszereiket, álljanak rá a telefonomra, bontsák fel a leveleimet, és kutya helyett ügynököt küldjenek a nyomomba!

Akkor biztosan kevesebb lesz a tévedés a „jelentésben”. Egy felkészült ügynök talán Abonyt se tévesztené össze Adonnyal!

A családom életrajzát pedig egy tisztességes lapban (ha már ilyen érdekesek lettünk) folytatásokban fogom közöltetni; „Információk a Szimatnak” címmel.

Király B. Izabella
országgyűlési képviselő

Őszintén sajnáljuk, hogy a képviselőnő nem cáfolja állításainkat. E tekintetben is egységes fellépést tanúsítva frakciótársával, Tóth I. L.-val. Még inkább sajnáljuk, hogy sejtéseit sem közli. Csak sejteti. (Nem értjük.)


a szerk.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon