Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
F. Havas Gábor: Színvallás (Beszélő, 1991. 27. szám)


Tisztelt Szerkesztők!

Mint a Beszélő többé-kevésbé rendszeres olvasója érdeklődéssel olvastam Színvallás című beszámolójukat az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának üléséről, amelyen a képviselők Bogdán Emil rádiójegyzetét vitatták meg. A cikk első részébe magam is belecsúsztam, lévén szó csúsztatásról.

Idézem: „S a szolidaritás ezzel még nem ért véget. Amikor néhány nappal később az ügy parlamenti fejleményei kapcsán a Fidesz is tiltakozó nyilatkozatot tett közzé, a frakciótárs Horváth Béla a Magyar Hírlap hasábjain lendült ellentámadásba (június 14.). Ez érdekes. Magam eddig azt hittem, hogy a szolidaritás erény. Most már világos, hogy nem az, hanem „ellentámadás”. És most nézzük a makacs tényeket: a rádiójegyzet május 12-én hangzott el, a Fidesz tiltakozó nyilatkozata pedig csak június 12-én, azaz az írás felolvasása után 1 hónappal (!).

Ezek után az én „ellentámadásom” június 14-én jelent meg, és semmi köze nem volt a rádiójegyzethez. Nyílt levelem egy 2 nappal (!) korábbi fideszes parlamenti magatartást utasított el, tehát a fiatal demokraták vártak egy hónapot az ellentámadással.

De ha már így röpködnek a nyílvesszők, akkor én is támadásba lendülök! Mivel is zárult az érdemi parlamenti „vita” az ún. Bogdán-ügyben? Idézem az Országgyűlés jegyzőkönyvét: „dr. Orbán Viktor: Remélem, a kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!” Nem gondolja az emberi jogokra olyannyira kényes Beszélő, hogy ennek a nyegleségnek az elemzésére is sort kellene kerítenie? Mert ez is sért annyi embert, mint amennyit a Bogdán-jegyzetből feltételeznek.

Szabó Dezső írta 1935-ben: „…a liberalizmus például igen nemes haragot tud előállítani, ha Ember és Ember között különbséget tesznek. De sajátságosán mindig csak akkor, ha az a nagybetűvel írt Ember, akinek érdekében ez az etikus zsörtölődés történik: zsidó.”

Gondolom, a fent idézett mondat mára már Önök szerint sem helytálló. Legyen rá bizonyság, hogy visszatérnek dr. Orbán Viktor liberális (?) megszólalására az istenhívő emberek védelmében! Ámen.

Horváth Béla
országgyűlési képviselő
MDF

H. B. ezúttal indokolatlanul idézi Szabó Dezsőt. A nagybetűvel írt Ember a jelen esetben: pigmeus. Az ügy fentebb említett szereplői (Bogdán Emil, Horváth Béla, Orbán Viktor, Szabó Dezső) közül ismereteim szerint egyedül Jézus Krisztus zsidó.


A szerk.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon