Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi megjegyzés]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves Főszerkesztő Úr!

Az Önök 1991. május 18-i számában, a Szimat című rovatban engem is érintő írás jelent meg, így arra reagálni szeretnék.

– A „dr. univ.” rövidítés a művelődési miniszter 20/1983. (XI. 3.) MM. számú rendelet 2. §-a alapján egyetemi doktori tudományos fokozat.

– Politikai hírszerző munkával nem foglalkoztam sem amerikai, sem más területen.

– Jelenlegi beosztásomat megelőzően rendőrkapitányként kísérleti, ún. önkormányzatbarát rendőrkapitányságot hoztam létre munkatársaimmal, a rendszerváltozást követő önkormányzat megelégedésére. Vezetőim is több lakossági dicsérő levelet kaptak ez ügyben.

– A szigetszentmiklósi rendőrkapitány-jelöltet korábban nem ismertem. Még az elődöm idejében összeállított bizottság bírálta el az ottani pályázatokat, és Nagy Zoltán őrnagyot mind emberileg, mind szakmailag a legalkalmasabbnak tartotta. Ezzel a vétójoggal rendelkező önkormányzat is egyetértett már, így Nagy urat fogom kinevezni.

Ha szeretnének nehézségeinkről, sikereinkről, a tevékenységünkről képet kapni, tudósítani, szívesen látjuk az Ön munkatársait is.

dr. univ. Komáromi István
rendőr alezredes
megyei főkapitány

A jó szerkesztő holtig tanul. Sosem jutott eszünkbe, hogy Antall dr., Baross Péter dr., Hack Péter dr. stb. merő szerénytelenségből felejti le a „dr. univ.” címet, s hagyják, hogy bárki akadémiai „nagy”-doktornak tartsa őket.

A főkapitány úr szakmai múltjáról egyébként magát megnevezni nem kívánó, de igen jól tájékozott személyiségtől származnak információink.

a szerk.
























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon