Skip to main content

T. Főszerkesztő Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szabó Miklós: Mindszenty és Barankovics (Beszélő, 20. sz.)


Tiltakozom, tiltakozom és visszautasítom az ellen a „közösség elleni izgatás” ellen, amelyet a Beszélő című sajtótermék kezembe került május 18-i száma primitív módon, hol sunyin, hol harsogva, uszítva megvalósít. Tiltakozom, visszautasítom, mert sajnos az ügyészség hivatalból nem olvassa a sajtótermékeket. Tiltakozom a Beszélő antikatolikussága, antikatolikus diszkriminációja ellen, mert az ügyészség e bűncselekménnyel szemben külön feljelentés hiányában nem jár el.

A fentieket megvalósítja többek között a párttörténész Szabó Miklós cikke, amelyben, mint egy Köjál-orvos, agyműtétet végezne, előadja a politikai katolicizmust Marx-korabeli ateista felfogásban a tények liberális kezelésével, a pápai enciklikák, Giesswein stb. ismeretének hiányában messze elmaradva a pártállam hivatásos vallástörténészének tisztességétől is (Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon, Kossuth Könyvkiadó 1977). Mindezt Mindszenty bemocskolása, a katolicizmus lejáratása érdekében. „Hazudj bátran, valami megmarad” – ez történész foglalkozásúaknál úgy módosul: „Hazudj bátran, ki néz utána?” „Beszélt a kabátlopásról.” (Mindezek után a pártod hálás lesz.)

A Beszélő múlt századi, retrográd liberalizmusával nem átall a 10. oldalon beavatkozni a katolikus egyház belügyeibe. Természetesen kilóg az ateista lóláb.

Kimeríti a diszkrimináció kritériumát az „elvi álláspont”, amelyben egy képviselő (MDF) foglalkozása mellett szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy katolikus vallású. De nem vall nagy bátorságra, hogy ezt a Parlamenti Almanachból vette, hogy legyen hivatkozás. A többi szereplő képviselő vallása nem szerepel a névtelen cikkben.

Tiltakozom az egész számból sugárzó antikatolikusság ellen, a közösség elleni uszítás ellen.

Ez a liberalizmus Európában elfogadhatatlan, vagy próbálják exportálni a Szabó-féle cikket a német katolikus liberálisoknak, hogy mit szólnak hozzá. Kíváncsi volnék a véleményükre.

Tisztelettel:














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon