Skip to main content

(Horváth Béla)

(Horváth Béla): Nyílt levél Raffay Ernő Honvédelmi Államtitkár Úrhoz


Tisztelt Államtitkár Úr!

A második világháború befejezése után Ausztria szovjet megszállási övezetében az egyik legnagyobb hadifogolytábor Zwettl közelében volt. Jogellenesen itt tartottak fogva több ezer magyar katonát, akik május 8-án kapituláltak. A betegeket részben a táborban elkülönített barakkokban, részben a táboron kívül létesített kórházban „kezelték” gyógyszer nélkül. Az elhunyt katonák többsége jeltelen sírokban nyugszik az allensteigi katonai temető ezer természetes gránit keresztje alatt, 3900-an. In Memoriam felirattal állítottak emléket a 4.


(Horváth Béla), –lt–: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az Ön főszerkesztésében megjelenő Beszélő 1992. március 21-i számának 3. oldalán –lt– szignóval jegyzett írással kapcsolatban kérem, szíveskedjék válaszírásomat a következő számukban közzétenni.

Budapest, 1992. március 24.

Üdvözlettel:

Horváth Béla







„Úgy hazudik, mintha csak telegrafálna” – mondta Bismarck 1869-ben a sajtóra célozva. S hogy miért jut ez eszembe 1992-ben? Mert olvastam a Beszélő március 21-i számának 3.




(Horváth Béla), A Szerk.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

F. Havas Gábor: Színvallás (Beszélő, 1991. 27. szám)


Tisztelt Szerkesztők!

Mint a Beszélő többé-kevésbé rendszeres olvasója érdeklődéssel olvastam Színvallás című beszámolójukat az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának üléséről, amelyen a képviselők Bogdán Emil rádiójegyzetét vitatták meg. A cikk első részébe magam is belecsúsztam, lévén szó csúsztatásról.

Idézem: „S a szolidaritás ezzel még nem ért véget.




(Horváth Béla): Hidak a vakvilágba


Még a Duna felett kísért Bős–Nagymaros szelleme 3,8 milliárd schilling adóssággal, máris máshol bukkan elő a gigantománia búvópatakja, a Bécs–Budapest világkiállítás. Hamisan durrognak az érvek: „A világkiállítás pompás üzlet, a nemzetközi tapasztalatok alapján a világkiállítás megrendezése ugrásszerűién korszerűsíti az ország közlekedését, szállodahálózatát, a városképét.” A kiállítás mellett érvelők nem akarják tudni, hogy az infrastrukturális fejlettség nem következmény, hanem előfeltétel, és azt, hogy az 1945 óta megrendezett kiállításokból 11 pénzügyi fiaskónak bizonyult.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon