Skip to main content

Elfogult volt-e Lehel vezér?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Torgyán József képviselő még rúgkapált egy nagyot a „kakukktojásügy” előtt, és parlamenti beszédében följelentette az Új Hölgyfutár című magazin grafikusát, szerkesztőségét és kiadóját a címlap miatt. Az avantgárd folyóirat ugyanis állítólag a Szentkorona és egyben ezeregyszáz éves államiságunk megbecstelenítésére vetemedett.

A Legfőbb Ügyészség azonnal megkezdte a tényfeltáró vizsgálatot. Talán mert még mindig kellemdúsabb avantgárdos szimbólumpiszkítással szórakozni, mint belemászni a tényleg piszkos ügyekbe. Viszont a művészetekbe és kultúrába való beavatkozásnak tekintetve az ügyészi eljárás megindítását, tiltakozott számos jeles művész és értelmiségi.

Meglátta az újságban a szép névsort egy közeli ismerősünk (szintén jeles művész és értelmiségi), és megkérdezte az egyik aláírásszervezőtől: hát, ő miért maradt ki? Neki sincs ínyére az efféle mondvacsinált nemzetbecstelenítési ügy. Azt felelte neki az aláírásszervező:

– Ne érts félre, de ártott volna fellépésünknek, ha túl sok a névsorban a zsidó.

Tehát numerus clausus van. Alkalmazza is ezt a szép elvet ügyvédje a Szent Korona című újságnak, amely közösség elleni izgatás (magyarul: zsidózás és oláhozás) vádjával került bíróság elé. Az ügyvéd bátor offenzívába ment át: olyan ügyész és bírák kijelölését kérte, akik bizonyíthatóan nem román vagy zsidó származásúak. A lezsidózott (vagy lerománozott?) tanács nem csapott le az ügyvédre a törvény teljes súlyával és szigorával! Inkább meghajolt a támadás előtt, mert, úgy látszik, akit lezsidóznak (leoláhoznak) manapság, az máris gyengébb. Felfüggesztette hát a bíró a tárgyalást, az elfogultsági kifogás kivizsgálását kérte, mert hát nem tudhatta szegény, nem elfogult-e valóban.

Jó felé megyünk.

„Nem vagyok anyagyilkos, és nem törtem össze Lehel kürtjét sem” – igyekezett a Mai Napban elhárítani magáról Torgyán a gyanút, miszerint épp ő lett volna a spicli Kádár alatt. Igaz, a nemzeti szimbólum- és vagyongyarapodás éppen Lehel kürtjének megrepesztése által következett be. De ezt nem tudta a szegény Lehel vezér, úgyszólván önkéntelenül vágta kürtjét a germánus Konrád fejéhez.

Vizsgálják ki Lehel vezér elfogultságát is!
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon