Skip to main content

Ki játszott jobban?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nevezetes nap volt az 1990. május 23-i. Három csapat egyszerre lépett pályára:

Milan: G. Galli – Tassotti, Baresi, Maldira – Colombo, Rijkaard, Ancelotti, Costacurta, Evani – Van Basten, Gullit. Csere: Ancelotti helyett Massaro (74. perc); Colombo helyett F. Galli (90. perc).

Benfica: Silvio – Carlos, Aldair, Gomes, Samuel – Paneira, Thern, Pacheco, Hernani, Valdo – Magnusson. Csere: Pacheco helyett Brito (59. perc), Paneira helyett Vata (77. perc).

Magyar kormány: Antall – Andrásfalvy, Balsai, Bod, Für – Horváth, Jeszenszky, Siklós, Keresztes – Surján – Nagy, Kiss, Győriványi, Gerbovits – Kádár, Mádl, Rabár. Be: Boross (62. nap), Pungor (206. nap). Csere: Horváth helyett Boross, Boross helyett Gálszécsy, Rabár helyett Kupa (206. nap), Nagy helyett Gergátz, Győriványi helyett Kiss (234. nap). Marad: Nagy és Horváth.

Sajnos közbecsúszott egy technikai malőr: a külföldiek és a magyarok elkerülték egymást. Az olasz és a portugál együttes ugyanis a televízió második csatornájára került, a magyar az elsőre. Ezért aztán a két holland csatárcsillag, Van Basten és Gullit hiába keresték, sehogy sem találták a ritmust.

A malőr miatt okkal háborodott föl a parlament népnemzeti és keresztény gerincű kulturális bizottsága (úgy kell a tévések gerincének!), a liberális kulturálisok viszont a külföldi profik malmára hajtották a vizet, mert nem voltak hajlandók felkapni. De nem volt igazuk a liberálisoknak: mert az mégiscsak sok, hogy nem tudhattuk meg, ki játszott jobban.

Csak magunkban játszottunk, csak öngólok jutottak osztályrészünkül. Kalasnyikov-ügy. Zwack-ügy. Falábú kisgazda középpályások beállítása. A belügyminiszter, ahogy Viktóriát mutat ujjaival a partvonalnál, szorongatott helyzetben. És a legújabb öngól: a színvallás egy órával a bécsi népszavazási eredmény előtt. Pedig be elegánsan ki lehetett volna ugrani!

A harmadik holland, a középpályás Rijkaard megunta csatártársai tétlenségét, és – bumm! – tíz méterről elegánsan bevarrta a gólt (67. perc). Milan–Benfica 1–0!

Csak egyetlen igazi gól esett egy évvel ezelőtt. De a jövő héten jön: a Crna Zvezda–Marseille meccs.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon