Skip to main content

Azért forognak a fogaskerekek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Megbukott a médiatörvény, de ez nem akadályozza a gépezet fogaskerekeit az ő forgásukban. Sőt. A tévéelnököt rövidesen kihallgatja, és alighanem alaposan elmarasztalja a Kiss Gyula–Kupa–Füzessy-féle fegyelmi bizottsági hármas. Az alkotmányos vita várhatólag aztán a bíróságon folytatódik, ahol ki fog derülni, vajon komolyan közalkalmazott-e a tévéelnök. Kulin kulturális bizottsági elnök javasolni fogja a kormánynak, ne eméssze magát megrögzött alkotmányos skrupulusaival, és vállalkozzon nyugodtan a frekvenciák osztogatására. Az Antenna Hungária – olvashatjuk vezérigazgatójának nyilatkozatát – tökéletesen felkészült a frekvenciamoratórium feloldására, tehát – ezt már persze így nem mondja – jobb lesz most már hátat fordítani a pártcsatározásoknak, és a tettek mezejére lépni.

Mintha az egész előre meg lett volna rendezve. Ha a törvény nem bukott volna meg, Kulinék meg Katona Tamásék bizonyíthatták volna az MDF országos gyűlésén, hogy boldogulnak ők rendőri kivezetés meg kiseprűzés nélkül is; de mivel megbukott, így is bebizonyíthatják ugyanezt. Mindkét esetben az ellenzékre lehet hárítani a felelősséget a gátlástalan médianyomulásért, és az MDF meg a miniszterelnök moshatja kezeit.

Az alkotmányosság: megegyezési kényszer a szemben álló felek között az oly alapvető dolgokban, mint a tájékoztatás szabadsága. Az mese, hogy a médiatörvény bukása előtt adva lettek volna a megegyezés feltételei. A médiaelnök-kinevezés ügyében éppoly széles szakadék tátongott a kormánypártok és az ellenzék között, mint bármikor: a koalíció az eddigi metódushoz, azaz Antall elnökkiválasztó szenvedélyének táplálásához ragaszkodott, az ellenzék megegyezési kényszert akart e téren is. Ehhez képest már csak hab volt a tortán, hogy az MDF a szavazás előtti pillanatban rúgta fel a megállapodást arról, hogy a megalakítandó Rádió és Televízió Hivatal (RTH) első elnökét pártkonszenzussal nevezzék ki, és próbálta gazdaságilag kötni szorosabban a közmédiumokat (sőt némely kópéságokkal a kereskedelmi rádiókat és tévéket is) a kormány(koalíció)hoz.

Mivel az ellenzék kiszavazta a neki kétharmadosnak meghagyott passzusokat, végül a kormánypártok is kénytelenek voltak leszavazni a törvényt, tartva az Alkotmánybíróság elmarasztaló ítéletétől. Most elmarasztaló ítélet nélkül kísérletezhetnek tovább az MDF-es médiabirodalom kiépítésével.

Kísérletezhetnek, de már csak egy és negyed évig.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon