Skip to main content

A liberális alternatíva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A politikai élet rettentően sokat fejlődött az utóbbi három évben.

A közönség kezdi betéve tudni, merre van a jobb és merre a bal. S ehhez az iránymutatáshoz hovatovább nincs szükség sem „antropológiai értelemben vett politológusokra”, sem nyugati analógiákra, sem nosztalgiákra. Maguk a politikusok jelölik ki a pályát. Ennek az az előnye, hogy a terep simává válik, vígan gurulhatnak rajta s ütődhetnek egymáshoz a biliárdgolyók. „Beskatulyázás”, „címke”, „leegyszerűsítés” – tiltakoztak még ’89-ben a politikusok (pártállamiak és ellenzékiek) mindennemű besorolás ellen. De immár ’93-at írunk, s jól jönnek a címkék: megkönnyítik az eligazodást.

Ebben az önmeghatározó politikai térben jött létre a múlt héten a Fidesz és az SZDSZ választási szövetsége.

A két liberális párt kimérten, gyakorlatiasan, hivatalosan közeledett egymáshoz, fölösleges nosztalgiák és bölcsészi allűrök nélkül. Üdvözlendő ebben a tudatosság: a szövetség úgyszólván önmagától megteremti a hárompólusú (Tellér Gyula korábbi kifejezésével: „háromosztatú”) politikai teret, amelyben a liberális centrum a keresztény-nemzeti jobbközepet és a régi motorosokkal megtűzdelt balközepet egyaránt el akarja páholni a választásokon. Imponáló az időzítés is: a megállapodás megköttetett (szövegét lásd a szemközti, bal oldalon), mielőtt beköszöntött az uborkaszezon, s van még idő fölvilágosítani a liberális híveket: kire szavazzanak a második fordulóban, ha az egyik párt jelöltje lemond a másik javára. (’90-ben nem volt idő ilyesmire, s az akkori választási szövetség főleg a szabad demokratáknak nem jött be.)

De a szövetséget egyelőre túlzottan defenzív szellem lengi be. A mostani megállapodás eljárásrendi terápiával igyekszik rendezni a korábbi ellentéteket, amit a szövetségesek ősszel még egy választásetikai kódexszel is kiegészítenek. Nehogy megismétlődjenek a korábbi sérelmek, nehogy akár a választásokig is kellemetlenségek adódjanak abból, hogy a két párt frakciója egymástól eltérően szavaz. „Nincs természetes szövetség, hanem csak konkrét egyezség létezik” – mondogatta régebben Orbán Viktor. Most megvannak a konkrétumok; de hát ezeknek csak akkor van értelmük, ha a természetes szövetséget demonstrálják a választók előtt.

Ám a kulturált eljárásrend önmagában nem is elég. A szövetség csak akkor szolgálja a közösen óhajtott sikert, ha sikerül fölmutatni a szövetség értelmét: a liberális alternatívát, azt, amiért a két párt együtt, egyazon terepen lép föl. S csak e törekvés közben világlik ki: a terep mégsem oly sima, hogy vígan csattoghatnak rajta a biliárdgolyók.












Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon