Skip to main content

Tisztelt MPFSZ Elnökség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örvendetes, hogy ismét szóba került Vizi Imre ügye, mert úgy tűnik, néhány kérdés tisztázásra szorul:

1. A Beszélő 18-as számában ezt írtam: „Az volt Vizi Imre benyomása, hogy túl sok energiát emészt fel a szervezetek egymással szembeni torzsalkodása, gyűlölködése.” Hadd tegyem hozzá: nemcsak neki.

2. Beszélgetésünk alatt valóban hangsúlyozták azt, mire a Beszélő 20-as számában is több helyen utaltak: elismerik, hogy Vizi 1956-ban corvinista volt, de mivel nem politikai okokból ítélték el, ezért nem lehet benyújtani a törvénytelen ítélete: feloldó semmisségi bírósági határozatot, ugyanezért nem lehet az MPFSZ-nek rendes, csupán pártoló tagja. Én már ott „ellentétes hangnemben közöltem” véleményemet, ami sajnálatos módon kimaradt az írott szövegből: „…a lopás és orgazdaság büntette miatt kiállított bírósági értesítő bizalmatlanságot keltett bennük (az MPFSZ vezetőiben), sőt emiatt – ahogy nekem minden köntörfalazás nélkül ki is jelentették – minden közösséget megtagadnak vele. Meghökkentő, hogy a jóvátétellel foglalkozó szervezetek irányítói közül mennyien bíznak a kádári igazságszolgáltatásban, és a jelek szerint sejtelmük sincs arról, amit szinte mindenki tud: az 1963-as amnesztia után a megtorlás nem szűnt meg, közbűntényes pereket csiholtak, és ismét börtönbe vetették a fegyveres forradalmárokat.”

3. Azt én is említettem, hogy Vizit 10 000 Ft-os segélyben részesítették, azonban állításukkal ellentétben a sérelmei orvoslásáért nem Önök, hanem a rokkant szabadságharcos fáradozott –mindeddig mérsékelt eredménnyel.

4. Nem világos, hogy miért hagyják még mindig figyelmen kívül a MÁV igazgatóságának igazolását (1990. XII. 30.), mely szerint Vizi munkahelyéről való elbocsátása kizárólag politikai okokra vezethető vissza.

Végezetül sajnálatosnak tartom, hogy az Önökkel nem egyező véleményben csak a konfliktusteremtés szándékát látják.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon