Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Fodor Elek: Központosított egyenlőtlenség (Beszélő, 1991. április 27.)


Fodor Elek marosvásárhelyi pedagógus sarkítva s csak részigazságokat közölve mutatja be az erdélyi diákok magyarországi továbbtanulásának kérdését, cikkével nem értünk egyet.

A romániai Országos Magyar Diákszövetség véleménye szerint az alapítványok által finanszírozott helyekre a jelentkezőknek romániai középiskolai tananyagból, itthon kell felvételizniük, mégpedig a romániai egyetemi felvételi vizsgákat megelőzően, hogy a legtehetségesebb diákok kerüljenek be, s ezáltal minimálisra csökkenjen a lemorzsolódás valószínűsége.

A továbbiakban egyébként nem a teljes képzést, hanem a részképzést, a tanulmányutakat és a posztgraduális képzést tekintjük alapvetőnek. Mivel ily módon az ún. 0. évfolyam célját veszti, már ettől az évtől kezdődően kértük megszüntetését. Ha a jelenlegi 0. évfolyam hallgatói nem mindannyian tesznek sikeres felvételi vizsgát, a fennmaradó alapítványi helyekre kiírt pótfelvételit is már Romániában, romániai követelmények alapján kell lebonyolítani.

A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola által biztosított 30 hely szakonkénti elosztása tudomásunk szerint az RMDSZ birtokában lévő statisztikák alapján, tényleges tanárhiány alapján történtek. Ezekre a helyekre a felvételi vizsgák csupán szervezési problémák miatt zajlottak később, mint a romániai egyetemekre.

A konkrét megoldási javaslatokat illetően véleményünk megegyezik a romániai magyarság legitim érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ, illetve a Bolyai Társaság álláspontjával. Amennyiben Fodor Elek úr valós segítségben akarta volna részesíteni diákjait, tisztában kellett volna legyen a hazai kompetens szervek hivatalos álláspontjával.

Az Országos Magyar Diákszövetség
Tanügyi Bizottsága nevében:
Hegyi Piroska kolozsvári joghallgató,
Farkas László





(Szerkesztőségünk nem kívánja lezárni a haláron túli hallgatók magyarországi továbbtanulása ügyében kirobbant vitát, már csak azért sem, mivel épp a „hazai illetékesek” nem jelentkeztek megnyugtató megoldással. A föntihez hasonló részletkérdések tisztázását mindenesetre a vitázó felekre bízzuk, azzal a megjegyzéssel, hogy szerkesztőségünk továbbra sem csak a „kompetens szervek hivatalos álláspontjának” ad helyt, hanem az „egyéni ellenvéleménynek” is.)













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon