Skip to main content

Mit akar a belügyminiszter!?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Domány Judit a Beszélő február 2-án megjelent számában tényként közli, hogy a belügyminiszter „…vissza akarja kapni a rendőrség összes korábbi jogosítványát: a rendőri figyelmeztetést, a felügyeletet, a kitiltást…”. Hivatkozik Boross Péternek a Magyar Hírlap január 26-i nyilatkozatára. Cáfolandó Domány Judit állítását idézzük a Magyar Hírlap említett interjújának idevonatkozó részét: „Régen volt rendőri felügyelet, kitiltás és így tovább – ez mind megszűnt. Megfontolandó, milyen módon lehet meghatározott bűncselekményeknél, bűnözőknél olyan korlátozásokat alkalmazni, amelyek egyértelműen a társadalom érdekeit fejezik ki, nem pedig a bűnöző lehetőségeit növelik.” Ez a kijelentés torzult el Kőszeg Ferenc és Solt Ottilia sajátos interpretációjában, ami a Magyar Hírlap január 29-i számában látott napvilágot. Sajnálatos, hogy a két szerzőt még az sem zavarta, hogy egy nappal korábban, a január 28-án megtartott belügyminiszteri sajtótájékoztatón Boross Péter határozottan kijelentette, csupán arról lehet szó, hogy a Németh-kormány idején hozott intézkedések hatását megvizsgálják, „vajon nem lendültek-e át ezek egy másik irányba, és nem akadályozzák-e a rendőrség rendteremtő készségét…”

A belügyminiszter más fórumokon is kifejtette, hogy nem lehet visszaállítani a korábbi, az általános emberi jogokkal ellentétes korlátozásokat, mert ez az út valóban nem Európába vezet. Ebben teljes az egyetértés Boross Péter, Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia, de más liberális és demokrata gondolkodású emberek között is. A férfias, határozott és a törvényi keretek között kemény, jogszabály-érvényesítő rendőrség koncepciójáról vallott eltérő vélemények értékelését pedig bízzuk a közvéleményre…

Szabó Eszter
sajtófőnök







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon