Skip to main content

(Szabó Eszter)

(Szabó Eszter): Mit akar a belügyminiszter!?


Domány Judit a Beszélő február 2-án megjelent számában tényként közli, hogy a belügyminiszter „…vissza akarja kapni a rendőrség összes korábbi jogosítványát: a rendőri figyelmeztetést, a felügyeletet, a kitiltást…”. Hivatkozik Boross Péternek a Magyar Hírlap január 26-i nyilatkozatára. Cáfolandó Domány Judit állítását idézzük a Magyar Hírlap említett interjújának idevonatkozó részét: „Régen volt rendőri felügyelet, kitiltás és így tovább – ez mind megszűnt.

(Szabó Eszter), S. O. [Solt Ottilia]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


A Beszélő 1990. október 20-án megjelent számában a Ki innen! című írás szerzője, Solt Ottilia a hazánkban jogellenesen tartózkodó külföldiek kiszűrésére indult akció első szakaszának statisztikai adatait elemezve megállapította, hogy „…pontos adatok közlése e tárcának még mindig nem az erőssége”.

A Belügyminisztériumban október 17-én e témában megtartott sajtótájékoztatón kiadott háttéranyagban szereplő adatok pontosak, ezek tekinthetők mérvadónak. A Magyar Hírlap 1990.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon