Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő 1990. október 20-án megjelent számában a Ki innen! című írás szerzője, Solt Ottilia a hazánkban jogellenesen tartózkodó külföldiek kiszűrésére indult akció első szakaszának statisztikai adatait elemezve megállapította, hogy „…pontos adatok közlése e tárcának még mindig nem az erőssége”.

A Belügyminisztériumban október 17-én e témában megtartott sajtótájékoztatón kiadott háttéranyagban szereplő adatok pontosak, ezek tekinthetők mérvadónak. A Magyar Hírlap 1990. október 13-án közzétett „600 külföldit kiutasítottak – A rendőri akció gyorsmérlege” című cikkének inkriminált adatai tévesek. A nyilatkozótól és az írás szerzőjétől kapott felvilágosítás szerint e téves adat a leadott kézirat szerkesztői rövidítésénél került a cikkbe.

Sajnálatos, hogy nem történt meg a gyors helyreigazítás. Ez több ember, így a BM hibája is. Ugyanakkor elvárható lenne, hogy egy olyan kiváló és megbecsült társadalomkutató, mint Solt Ottilia a nyilvánvaló ellentmondás felfedezésekor a megjelent adatok hitelességét vizsgálja meg először. Ehelyett a forrás (M. H. október 13.) rossz adataiból kiindulva von le a Belügyminisztériumot inszinuáló következtetést.

Ugyancsak nem értünk egyet azzal a sajnos már szokássá vált tendenciózus idézési móddal sem, amivel Solt Ottilia is élt, amikor az említett akció egészének értelmét kérdőjelezi meg. A Beszélő így idézi a Magyar Hírlapnak nyilatkozó dr. Nagy Károly ezredest: „Az igazán kodifikált bűnözők nem mozognak az utcán, felderítésükre az efféle fellépés nem is alkalmas… Egyébként 18 valutázót így is sikerült tetten érni.” Amellett hogy a kiemelések Solt Ottiliától valók, az eredetiben nem szerepelnek, pontosan a lényeget hagyja ki a szerző. Az ominózus idézet teljes terjedelmében így jelent meg: „Nagy Károly szerint az akció hírének kiszivárogtatása az eredményt jelentősen nem befolyásolta, hiszen az igazán kvalifikált bűnözők nem mozognak az utcán, de felderítésükre az efféle látványos fellépés nem is alkalmas. A cél az volt, hogy helyreállítsák a közterületek rendjét, ezt pedig – a lakosság megelégedésére – szinte maradéktalanul elérték. (Kiemelés tőlem Sz. E.) Egyébként 18 valutázót így is sikerült tetten érni, ügyükben a vám- és pénzügyőrség folytatja a vizsgálatot”. A teljes és pontos idézet ügy érezzük, válasz is Solt Ottilia kérdésére: „S tessék eldönteni, hogy mi volt ez!” Ez volt, amit az idézet is mond, a közterületek rendjének helyreállítása.

Szabó Eszter

Amennyiben „kiváló és nagyrabecsült társadalomkutató” lennék, (a minősítést köszönöm), ezúttal nem kell szégyenkeznem. Az október 17-i BM sajtótájékoztatót követően, látván a közzétett adatokat, azonnal telefonáltam Verebélyi államtitkár úrnak, aki a tájékoztatót tartotta. Az államtitkár úr azonban nem vállalkozott arra, hogy az ellentmondásokat megmagyarázza, mondván, hogy az adatokat készen kapta. Megállapodtunk, hogy a Beszélőben leírom a számtanpéldáimat, és az illetékesek majd reflektálnak. Íme! A sajtótájékoztatón közreadott kommüniké egyéb nehezen értelmezhető szövegrészével kapcsolatban az államtitkár úr megnyugtatóan állást foglalt, ezért ezt nem is tettem szóvá a cikkben.

Az idézetekben eszközölt kiemelések szignálásának kötelezettsége alól felmenti a szerzőt, ha pontos hivatkozást közöl. Az eredeti szövegnek bárki utána nézhet. Szabó Eszter szerint az a lényeg, amit ő emel ki, s amit én kihagytam, szerintem meg az, amit én emeltem ki. Egyébként örömünkre szolgál, ha a BM munkatársai olvassák a Beszélőt.

S. O.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon