(Németh József)

Nyomtatóbarát változat

Amennyiben figyelemre méltónak találják, kérem közöljék alábbi soraimat.

Reagálni szeretnék Barnkopf Zsoltnak az október 20-i számukban a címadó témáról szóló levelére. Aktualitást kölcsönöz soraimnak, hogy október 21-én a Vatikáni Rádió is foglalkozott e kérdéssel, és többek között Kádár Péternek a Beszélőben nemrég megjelent „Liberalizmus, vallásosság és erkölcs” c. elemzését bírálta.

Barnkopf Zsolt megállapításaival többnyire egyetértek, részben pedig vitatkozom vele.

Nyilván – katolikus létemre – engem is bosszant a bibliai idézetek, imádságok vagy akár a „keresztény” szó választási propagandára való felhasználása. A „címeres” keresztényekről, ill. a hit megfelelő megváltásáról Jézus világosan beszél a Szentírásban.

Úgy tűnik, hogy a katolikus egyház valóban a kormánypártok mellé állt, legalábbis erre enged következtetni a Püspöki Karnak a választásokra megjelent nyilatkozatából egy mondat: „Nem valószínű, hogy az Európa Parlament elfogadta volna belépési szándékunkat, ha kormányunk munkáját olyan rossznak látná, mint amilyennek azt itthon sokan hirdetik.” Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy az Európa Parlament sosem kormánynak, hanem országnak szokott bizalmat szavazni, attól függően, hogy annak társadalmi-politikai berendezkedése megfelel-e az európai elvárásoknak. S mivel a tizenkettek valamennyien alapvetően liberális társadalomképet tudnak felmutatni, valószínűtlen, hogy egy esetleges liberális kormánykoalíció esetén elutasították volna felvételi kérelmünket.

Ettől eltekintve a Püspöki Kar egyébként tárgyilagos hangnemű körlevelét az ország sorsáért érzett nagy felelősség és cselekvésre, összefogásra buzdítás hatja át, amivel természetesen azonosulni tudok.

Ugyanakkor a Vatikáni Rádió idézett adásában az ellenzéket nemes egyszerűséggel demagógnak titulálta, mert úgymond kívülre mindig könnyebb bírálni… Nyilván egyoldalú információkat kaphatnak, hiszen ami a demagógiát illeti, szerintem elegendő elővenni mondjuk az MDF és az ellenzéki pártok tavaszi választási programjait, ígéreteit. Rögvest szembetűnő, hogy mennyivel többet és kivihetetlenebb dolgokat ígért az MDF mint az ellenzéki pártok. Az azóta eltelt idő ezt elég egyértelműen igazolta nekünk itthoniaknak. Hát ennyit a demagógiáról…

Vitáznék Barnkopf Zsolttal annak megítéléséről, hogy az SZDSZ – látván a katolikus egyház és az MDF fraternizálását – automatikusan átállt volna a többi egyház mellé. Nekem úgy tűnik, hogy az SZDSZ – igen helyesen – egyetlen vallás mellett sem kötelezte el magát (de ellenük sem), ilyent már csak elvből sem tehetne egy liberális párt. A Vatikáni Rádió is utalt említett adásában arra, hogy az SZDSZ „szabad utat nyit a különböző keresztény felekezeteknek, sőt olyan közösségeknek is, amelyek nem kapcsolódnak a zsidó–keresztény eszmerendszerhez…, jóllehet a történelmi egyházak iránti orientáció dominál…”

Szerintem emiatt nincs okunk szégyenkezésre. Mi katolikusok tudjuk, hogy már a trentói zsinat (1546–63) módosította a régi tételt, ami úgy szólt, hogy „az Egyházon kívül nincs üdvösség”. A II. Vatikáni Zsinat után pedig bátran vallhatjuk, hogy Isten egyetemes üdvözítő kegyelmét más vallások is közvetíthetik. Állíthatjuk, hogy Isten valóban szólt Jézus által, amit mindenkinek meg kell hallani. Ez viszont nem azt jelenti, hogy egyedül Jézus által szólt. Tehát mi elkötelezzük magunkat Jézus és az Egyház mellett, de ettől még nyitottak maradhatunk a más keresztény vagy nem keresztény vallásokban is lehetséges isteni kinyilatkoztatás iránt.

Végezetül: egyetértek a cikk szerzőjével, hogy a Beszélőben helyt kellene adni katolikus papok, teológusok véleményének is, hiszen így tisztázódhatna többek között az is, hogy voltaképpen mi a kifogásuk, ill. milyen elvárásaik vannak a „magyaros liberalizmussal” szemben. Ezt szorgalmazza a Vatikáni Rádió is, amikor megállapítja: „szükség lenne a nyugodt dialógusra az eszmék és álláspontok tisztázásában, őszinte és építő párbeszéd szükségeltetik…” Legfőbb ideje.

Tisztelettel

• Visszabeszélő