Nyomtatóbarát változat

A Beszélő utolsó, 37. számában a „22-es csapdája” című cikkben olvashatjuk Harmati Béla evangélikus püspök nyilatkozatát a budapesti Deák téri iskola visszavétele körüli bonyodalmakról. Elöljáróban köszönjük a szerkesztőségnek e nyilatkozathoz fűzött, az igazságot tömören összefoglaló, korrekt jegyzetét, ugyanis nagyon nehéz a püspök úr megalapozatlan állításokat és a tantestületre szórt rágalmakat tartalmazó nyilatkozatát higgadtan végigolvasni. Felmerül bennünk a kérdés, mi történhetett az elmúlt néhány hónap alatt, honnan származhatnak a hamis információk, melyek arra késztették püspök urat, hogy tantestületünk nyílt levélben is megfogalmazott nyilatkozatát, melyben elismerjük az evangélikus egyház jogát a Deák téri épületre s arra, hogy újraindítsa itt az evangélikus oktatást, ugyanakkor kijelentjük, hogy a Deák téri általános iskolát mint intézményt meg akarjuk őrizni, s egy új épületben kívánjuk tovább működtetni – följelentésnek minősítse. Már a szóhasználat is elképesztő! Följelentés! Harmati Béla püspök úr szerint mi őt és egyházát följelentettük! Hol, mikor, kihez és főleg miért!? A püspök úr szerint Antall József miniszterelnök úrnál és a szakszervezetnél. Soha Antall Józsefhez vagy a szakszervezethez semmiféle levelet nem írtunk. Mi egyetlen levelet, az előbb említett nyilatkozatot juttattuk el a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba, igaz, több példányban, a miniszter úrhoz, az államtitkárokhoz és több olyan munkatárshoz címezve, akitől segítséget reméltünk a Deák téri iskola új épületben való elhelyezéséhez. Mindezt nem az evangélikus egyház vagy Harmati püspök úr ellen tettük, hanem azért, mert úgy véljük, az iskolába járó gyerekek szüleinek véleménye szerint is, hogy az elmúlt évtizedekben a Deák téren olyan iskolát hoztunk létre, mely megőrzendő érték. Miért kell sandaságot vagy „bizonyos politikai csoportok” aknamunkáját sejteni ott, ahol pusztán egy iskola tantestülete becsüli annyira saját eddigi munkáját, hogy azonos feltételek mellett folytatni is akarja. S ebben egyetértenek vele a szülők is.

Miért kell polgármester-buktatási szándékkal, hiteltelenséggel és hazugsággal vádolni egy tantestületet, mert ki merte mondani, hogy továbbra is állami iskolában akar tanítani, s főleg együtt, hiszen meggyőződésünk és tapasztalatunk, jó iskolát csak együttműködő, összeforrott tantestülettel, csapatmunkában lehet csinálni. Miért hiteltelen az a tantestület, amelynek fiatal tanítója felteszi a kérdést: „Hogyan leszek én hiteles kisiskolás diákjaim előtt, ha nem megyek velük együtt az istentiszteletre?” Ez egy tisztességes ember tisztességes kérdése, amelyre nem válasz püspök úr mondata a cikkből, miszerint: „kötelesek lettünk volna az iskolával együtt a tantestületet is átvenni”. Az átvétel még nem minden. Nagyon komoly morális problémákat vet fel minden állami iskola átvétele és hirtelen egyházi iskolává alakítása szerte az országban. Figyelem, nem az egyházi iskolák létrehozása ellen szólunk, de a mikéntjük már nem mindegy! Pontosan ezeket a kérdéseket vizsgálta az a francia szociológiai intézet is, amelyet püspök úr említ a nyilatkozatában. Tantestületünk öt tagja több héten keresztül részt vett más visszaigényelt intézmények pedagógusaival együtt a konfliktust elemző beszélgetésekben, s úgy tűnik, mi valami lehetetlenre vállalkoztunk 1992-ben Magyarországon, az egyházi ingatlanok visszaadását lehetővé tevő XXXII. törvény életbeléptetése után egy évvel: elismerve az egyház jogát, hogy újra megteremtse évszázados értékeket képviselő iskoláját, megpróbáljuk megőrizni és továbbfejleszteni az elmúlt évtizedekben létrehozott értékeket; a liberális szellemű, jó színvonalú, állami Deák téri általános iskolát. Vajon van-e erre mód? A kérdés nyitott, hiszen a püspök úr nyilatkozatához fűzött szerkesztői megjegyzéseknek csak egyetlen mondata nem állja meg a helyét, nevezetesen, hogy a Deák téri általános iskola 1993-tól egy másik épületben folytathatja munkáját. Ugyanis az ellendrukkerek vidulására közöljük, hogy a mai napig nincs épületünk, az értünk aggódóknak elmondjuk, hogy a mai napig nincs épületünk, s a nagy sajtóvisszhangot lecsendesíteni kívánó, kompromisszumot és megoldást kereső, elhelyezésünkről szándéknyilatkozatot aláíró államtitkártól, polgármesterektől, oktatásibizottság-vezetőtől, felelős és hatalommal bíró emberektől kérdezzük: mikor lesz épületünk?

Budapest, 1992. szeptember 14.

a Deák téri általános iskola nevelőtestülete

Utóirat a tantestület (és a szülők) hitelességéhez

Az iskola tantestülete amint kimondta, hogy meg akarja őrizni az intézményt, hozzáfogott a fejlesztési koncepció megírásához. Kidolgoztuk a 12 évfolyamos iskola tervét, beadtuk a Közoktatásfejlesztési Alap pályázatára, a Pedagógus Szakma Megújítása Projektre, létrehoztuk a kilencfős iskolafejlesztő csoportot, tíz pedagógus különböző iskolafejlesztőprogram-kidolgozó tanfolyamokra jelentkezett, s nyáron a tantestület tagjai számítógépes képzésben vettek részt. Három pedagógus távozott az idén, akik két-három évre tervezik a változtatást, egy pedig visszajött (angol szakos!), aki részt akar venni a fejlesztési munkában. Harminc gyerekkel csökkent a tanulólétszám, mert körülményeink miatt nem három, csak két első osztályt indítottunk. Talán e tények meggyőzik püspök urat és a közvéleményt is, hogy a szülök, a gyerekek és a tantestület komolyan gondolták a Deák téri iskola megőrzését, hiszen valamennyien kitartanak, és bíznak a felelős emberek ígéretében.

• Visszabeszélő