Skip to main content

Beszélő hetilap, 38. szám, Évfolyam 4, Szám 37

: [Olvasói levél]

(kőszeg): Az utcára? Az utcára!

nwa [Nagy W. András]: Környezetügy / A rög bosszúja / A két Václav

Wisinger István: Látogatóban Göncz Árpád köztársasági elnöknél

Solt Ottilia: Füst

Tudósítás Kétegyházáról

–g [Kőszeg Ferenc]: Jobbra Csurkától?

Eörsi János: A profik költségvetése

Kardos Gábor: Kisebbségek, autonómia, jogvédelem

R. S. [Révész Sándor]: Dunakiliti: nem kompromisszum, hanem hazaárulás – mondja Lányi András

révész: Jenő és a termeszek

–kl– [Kozák László]: Utolsó esély

A szakszervezetek megegyezése a vagyonról

–kl– [Kozák László]: Közel a 2000-hez

A tanévkezdés munkajogilag lehetetlen

Köllő János: 11/XII. Van-e minden rosszban valami jó, és mennyi?

Langmár Ferenc: Egy régi dal visszhangja

Vajna János: Szolidáris kamatlábak

Oleg Rumjancev: „Véget kell vetni a nyugatos, neoliberális külpolitikának!”

Kiss Ilona: Moszkva lángokban

Bíró Béla: Funar úr kétes hasznai

Yehuda Lahav: Város a vakbél végén

Kende Péter: Elszakadt kisebbségek és kormányzati felelősség

Fodor Andrea: Szabad demokrata szálka – szocialista gerenda

Deák Péter: Megállítóképes, avagy büntetni szándékozó védelem?

Vitányi Iván: Kardos László börtönírásai (1957–63)

Blénesi Éva: Fehér könyv a féltésről és a félelemről

Bikácsy Gergely: A tékozló fiú visszatérése

Granasztói Szilvia: „Mit akarsz, te bohóc, te paprikajancsi?”

Kemény Henrikkel beszélget Granasztói Szilvia

Bán Zoltán András: Rövid séta egy koponya körül

Bori Erzsébet: Megjelent Háy Ágnes könyve

Egy kis halál

[Kisbali László]: Rasszizmus és halál

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon