Jobbra Csurkától?

Vissza a főcikkhez →


Szeptember 14-i ülésnapján a parlament sok egyéb mellett három, látszólag szokványos kérdésről szavazott. A többségétől eltérő szavazatoknak azonban politikai üzenetük volt.

A Ház nagy többséggel megszavazta, hogy Kétegyháza és Túra ügyében az SZDSZ előre bejelentett napirend előtti szónoka, Iványi Gábor után kapjon szót két további szabad demokrata: Hága Antónia és Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke. (199 illetve 201 igen, 20, illetve 16 nemes 37, illetve 41 tartózkodás.) Nagyné Maczó Ágnes azt javasolta, hogy az Országgyűlés vitassa meg Tom Lantos kezdeményezését, s hozzon határozatot arról, hogy az amerikai kongresszusban ne foglalkozzanak a Csurka-irattal. Ezt a javaslatot a Ház 97 nemmel és 52 tartózkodással, 60 igen ellenében elvetette.

A kormány néhány jelenlévő tagja az első két kérdésre igennel szavazott vagy tartózkodott, a harmadik kérdésnél tartózkodott. Kivételt képez Nagy Ferenc József: ő Hága Antóniát meg akarta hallgatni. Horváth Aladárral kapcsolatban már tartózkodott, viszont a Maczó-javaslat megvitatásával egyetértett. Csurka mindhárom kérdésben tartózkodott; tudjuk, a tartózkodás gyenge vagy tapintatos nemet jelent.

Voltak azonban néhányan, pontosan öten, akik az első két kérdésre egyértelmű nemmel, a harmadikra igennel feleltek. Érdemes megjegyezni a nevüket. Ők azok, akik a csurkai álláspontot Csurkánál csurkább módon képviselik: Dénes János, dr. Bogdán Emil, Bejczy Sándor, dr. Mizsei Béla, Németh Béla. Majdnem ugyanezen az állásponton volt Vörös Vince: annyit engedett, hogy Horváth Aladár szólási joga ügyében a T gombot nyomta meg. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy a történelmi kisgazdák nagyon messzire szaladnak a torgyánistáktól.

Külön figyelmet érdemel Kónya Imre. Ő mint majdnem kormányzati férfiú a Maczó-javaslat megszavazásánál tartózkodott, de a két „romától” keményen megvonta volna a szót.