Skip to main content

Jobbra Csurkától?

Vissza a főcikkhez →


Szeptember 14-i ülésnapján a parlament sok egyéb mellett három, látszólag szokványos kérdésről szavazott. A többségétől eltérő szavazatoknak azonban politikai üzenetük volt.

A Ház nagy többséggel megszavazta, hogy Kétegyháza és Túra ügyében az SZDSZ előre bejelentett napirend előtti szónoka, Iványi Gábor után kapjon szót két további szabad demokrata: Hága Antónia és Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke. (199 illetve 201 igen, 20, illetve 16 nemes 37, illetve 41 tartózkodás.) Nagyné Maczó Ágnes azt javasolta, hogy az Országgyűlés vitassa meg Tom Lantos kezdeményezését, s hozzon határozatot arról, hogy az amerikai kongresszusban ne foglalkozzanak a Csurka-irattal. Ezt a javaslatot a Ház 97 nemmel és 52 tartózkodással, 60 igen ellenében elvetette.

A kormány néhány jelenlévő tagja az első két kérdésre igennel szavazott vagy tartózkodott, a harmadik kérdésnél tartózkodott. Kivételt képez Nagy Ferenc József: ő Hága Antóniát meg akarta hallgatni. Horváth Aladárral kapcsolatban már tartózkodott, viszont a Maczó-javaslat megvitatásával egyetértett. Csurka mindhárom kérdésben tartózkodott; tudjuk, a tartózkodás gyenge vagy tapintatos nemet jelent.

Voltak azonban néhányan, pontosan öten, akik az első két kérdésre egyértelmű nemmel, a harmadikra igennel feleltek. Érdemes megjegyezni a nevüket. Ők azok, akik a csurkai álláspontot Csurkánál csurkább módon képviselik: Dénes János, dr. Bogdán Emil, Bejczy Sándor, dr. Mizsei Béla, Németh Béla. Majdnem ugyanezen az állásponton volt Vörös Vince: annyit engedett, hogy Horváth Aladár szólási joga ügyében a T gombot nyomta meg. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy a történelmi kisgazdák nagyon messzire szaladnak a torgyánistáktól.

Külön figyelmet érdemel Kónya Imre. Ő mint majdnem kormányzati férfiú a Maczó-javaslat megszavazásánál tartózkodott, de a két „romától” keményen megvonta volna a szót.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon