Skip to main content

–g [Kőszeg Ferenc]

–g [Kőszeg Ferenc]: Ki kapta az ötven fontot?


A 168 óra e heti száma interjút közöl Grósz Károllyal a rendszerváltás korszakáról. A beszélgetést a közeljövőben a televízió is sugározni fogja.

Az egykori pártfőtitkár elárulja például, hogy a szovjet csapatokat Kádár János marasztalta az országban – maguktól már 1958-ban kimentek volna. Lehet, hogy így igaz. Az sem kizárt, hogy Gorbacsovval Grósz Károly kezdett tárgyalni a csapatkivonásról.

A riporter – Juszt László – emlékezteti riportalanyát, hogy az 1988.




–g [Kőszeg Ferenc]: Fegyveresek érdekvédelme

Libikóka vagy hinta


A pártállam idején a hadseregben, a rendőrségnél és a többi fegyveres szervezetnél nem volt szakszervezet, azaz még formálisan sem volt érdekvédelem.

Az érdekvédelmi szervezkedés lehetőségét a katonák számára az 1989. január elsején hatályba lépett demokratikus egyesülési törvény sem hozta meg. A honvédelmi miniszter (Kárpáti Ferenc) 1989.


–g [Kőszeg Ferenc]: Aketey és Hakeem


Elbeszélésünknek történetesen mindkét hőse Budapest talán legpestiesebb kerületében, a Terézvárosban lakik. Mindkettőjük Afrikából került oda, mindkettőjüknek magyar felesége van, s mindkettőjüket az fenyegeti, hogy el kell hagyniuk az országot.

Egy szelíd ghánai

Aketey Ebenezer Mensah negyvenéves. 1989-ben jött Magyarországra. Eredeti szakmája autószerelő, mint külföldi azonban csak betanított munkásként tudott elhelyezkedni. A felesége, Mária műszerész, a munkahelyükön ismerkedtek meg, 1992 nyarán kötöttek házasságot.




–g [Kőszeg Ferenc]: Tanúk százával


A Magyar Televízió több száz, egyesek szerint összesen ezerötszáz dolgozója és külső munkatársa járta meg és fogja megjárni az Országos Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Főosztálya zegzugos Gyorskocsi utcai épületét. A médiaháborúba beleunt közvélemény fásultan veszi tudomásul, hogy a közszolgálati televízió teljes mértékben a kormány irányítása alá kerül.

–g [Kőszeg Ferenc]: Csak az igazat…


A kormány parlamenti titkársága kiad egy angol nyelvű heti tájékoztatót (Hungarian Review, Weekly Bulletin) mindenekelőtt a külföldi hírügynökségek, követségek informálására. A füzet, ahogy az efféle bulletinekhez illik, többnyire tárgyilagosan ismerteti a parlament elé kerülő törvényjavaslatokat, a kormányülések határozatait, a gazdasági élet, a privatizáció főbb híreit.

–g [Kőszeg Ferenc]: Jobbra Csurkától?


Szeptember 14-i ülésnapján a parlament sok egyéb mellett három, látszólag szokványos kérdésről szavazott. A többségétől eltérő szavazatoknak azonban politikai üzenetük volt.

A Ház nagy többséggel megszavazta, hogy Kétegyháza és Túra ügyében az SZDSZ előre bejelentett napirend előtti szónoka, Iványi Gábor után kapjon szót két további szabad demokrata: Hága Antónia és Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke.


–g [Kőszeg Ferenc]: Mibe volt a „Harag napja”?


Szerkesztőségünk megérdeklődte a MÁV-nál, mennyibe kerül egy különvonat 1000 fő számára Békéscsabáról Budapestre és vissza. A maximálisan adható 50 százalékos kedvezménnyel mintegy 500 ezer forint – kaptuk meg a felvilágosítást. Ezután konkrétan rákérdeztünk, mekkora volt az április 25-i tüntetésre indított vonatok költsége, minthogy a tévében említett vonatonkénti kb. 130 ezer forintos összeg kevésnek tűnt. Hat különvonat indult Budapestre Békéscsaba, Debrecen, Mátészalka, Sátoraljaújhely, Székesfehérvár és Záhony állomásokról, kaptuk meg a felvilágosítást a MÁV Üzemviteli Főosztályán.

–g [Kőszeg Ferenc]: Szövetség, mint a neve is mutatja…


Tardos Márton frakcióvezető, a tárgyalások moderátora


Beszélő: Miért volt egyáltalán szükség az SZDSZ-en belüli megállapodásra a platformok és az ügyvivői testület között?

– A történet nagyon hosszú, és nem hiszem, hogy most érdemes lenne az egészet elmondani.  A  küldöttgyűlés után sajátos helyzet jött létre: van egy vezetés, amely nem aktív, és vannak potenciális vezető tagjai a mozgalomnak, akik meg sem jelennek az  SZDSZ   megnyilvánulásaiban.



–g [Kőszeg Ferenc]: Kínaiak Kerepestarcsán

Részlet a Fekete Doboz riportfilmjéből


Mi mindannyian, itt, kínaiak vagyunk. Ideutaztunk Magyarországra. A maguk kínai követsége azt mondta, hogy magukhoz nem kell vízum. Teljesen rendben volt a magyarországi tartózkodási engedélyem. Dél-Afrikába akartam utazni, ezért elmentem a dél-afrikai képviseletre, ahol vízumkérelemmel beadtam az útlevelemet, és kaptam róla egy igazolást. Decemberben a rendőrök behatoltak a lakásunkba, kérték az útlevelemet és a tartózkodási engedélyemet, és mert azon az éjszakán nem találtam azt az igazolást, amit a dél-afrikai képviselet adott, először bevittek a IV.

–g [Kőszeg Ferenc]: Utópia és valóság


A honvédelem alapelveit, a honvédelmi költségvetést a parlamentnek kell meghatároznia, a honvédség folyamatos parlamenti ellenőrzésének eszköze az Országgyűlés honvédelmi bizottsága – véli Király Béla, Deák Péter és számos más szakértő.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon