Skip to main content

Utópia és valóság

Vissza a főcikkhez →


A honvédelem alapelveit, a honvédelmi költségvetést a parlamentnek kell meghatároznia, a honvédség folyamatos parlamenti ellenőrzésének eszköze az Országgyűlés honvédelmi bizottsága – véli Király Béla, Deák Péter és számos más szakértő. E feladatát a bizottság – teszik hozzá – azért nem tudja ellátni, mert tagjai nem rendelkeznek katonai ismeretekkel, nem kapnak elegendő információt, és nincsenek a hadseregtől független szakértőik.

Vajon csupán ez a baj?

Mécs Imre és Párizs András megkérdezte a honvédelmi minisztert, miért van az, hogy a honvédelmi bizottság tagjai az újságból értesülnek az új vezérkari főnök kinevezéséről. A bizottság kinevezésük előtt meghallgatja a Svédországba vagy Brazíliába induló katonai attasét. Vajon a régi vezérkari főnök lemondása, az új kinevezése, méghozzá éppen a moszkvai puccs napjaiban, nem olyan rangú esemény-e, hogy illenék tájékoztatni róla a honvédelmi bizottságot?

A kinevezendő vezérkari főnök bizottsági meghallgatását törvény nem írja elő, válaszolta a miniszter az interpelláló képviselőknek. A bizottság tagjai egyébként korábban már többször is találkoztak az új vezérkari főnökkel, így nem volt miért bemutatkoznia.

A választ az Országgyűlés nagy derültség közepette 67 százalékos többséggel elfogadta. A legbuzgóbban a honvédelmi bizottság kormánypárti tagjai helyeselték a saját semmibevételüket.

A honvédelmi bizottság többségi tagjai mihelyt megérzik, hogy hatalmi kérdésről van szó, például a kormány parlamenti ellenőrzéséről, nyomban a kormány vak eszközévé válnak. Vagyis a bizottsági többség szervi okokból éppen arra nem alkalmas, amire a bizottság való: a kormány ellenőrzésére. Az, hogy az ehhez szükséges felkészültséggel sem rendelkezik, ehhez képest már kicsiség.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon