Szentesi György

Nyomtatóbarát változat

Nehéz dolog valódi tények helyett érzelmekkel, indulatokkal, értetlenséggel vitatkozni. Hogy mégis megteszem, annak egyetlen oka van: nem szeretném, ha egyetlen olvasó is elhinné, hogy a Honvédelmi Minisztériumot elmarasztaló cikkemmel szemben fogadatlan prókátorként fellépő heves főhadtudósnak van igaza.

Konzervatív gondolkodásmód

Szeretném tisztázni, miért tartom a jelenlegi katonai felsővezetést konzervatívnak. Hazánk és a környező országok helyzete az eltelt három év alatt gyökeresen megváltozott. „Főkatonáink” gondolkodásmódjának alapja azonban még mindig az ellenünk váratlanul kirobbanható totális háború. Erre készül – a mintegy harmadnyi létszámcsökkentés ellenére ma is tömeghadseregként funkcionáló – Magyar Honvédség, melynek jelenlegi létszámához persze hozzá kell számolni a Belügyminisztérium állományában fenntartott Határőrség katonai feladatokat ellátó hányadát is. Az új honvédelmi törvény tervezete továbbra is a tömeghadsereg szükségességének elve alapján áll, s a mennyiségi személetet tükrözi. Mi ez, ha nem konzervativizmus?

Pontosan ez a régi, varsói szerződésbeli gondolkodásmód és az ebből következő nehézkes katonai szervezet az oka, hogy (a hasonló cipőben járó volt VSZ-beli szövetségeinkkel együtt) nem tartanak bennünket alkalmasnak a NATO-tagságra.

Pick úr, úgy látszik, nem eléggé figyelmesen olvasta a cikkemet, s ezért állítja, hogy nem indokoltam meg állításaimat, a vezető szervek újjáalakításával kapcsolatos kifogásaimat. Feltehetően elkerülték a figyelmét a vezető állomány nagyságával, szervezetének bonyolultságával, túlméretezettségével és túllépcsőzöttségével kapcsolatos kifogásaim.

Ugyanakkor kénytelen vagyok elismerni egy – Pick úr által fel nem tárt – tévedésem. A HM, a Honvédség Parancsnoksága és a vezérkar Budapesten nem (mint állítom) négy, hanem öt hatalmas épületkomplexust foglal el.

Nem tértem ki arra sem, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnoksága elsietett szétválasztása nyomán jó egynéhány szervezet megkettőződött.

Arányosan vagy aránytalanul?

Pick Róbert először is azzal vádol, hogy elmarasztalom a tárcát, amiért nem csökkentette a békelétszámmal arányosan az infrastruktúrát, a fegyverzetet.

Vitapartneremnek végül is igaza van, mert jó egynéhány területen az eddigi létszámcsökkenésnél jóval nagyobb csökkentésre volna szükség. S nem is elsősorban azért, mert fegyveres erőink békelétszáma még most is jóval felülmúlja az indokoltat, hanem mert a VSZ deklaráltan védekező, valójában támadó katonai doktrínája szerint létrehozott számos szervezet és intézmény a megváltozott feltételek között már a korábbi békelétszámhoz képest is túlméretezett volt.

A létszámfogyásnál jóval nagyobb arányú csökkentési lehetőség jellegzetes példájaként a vezetési rendszert s főképp a tisztképző főiskolákat említem, ezeknél az intézményeknél a csökkentés – az infrastruktúrában is – elérhetné vagy meghaladhatná az 55-60 százalékot.

Pick úr figyelmét a haditechnikai eszközpark, a fegyverzet mérséklésére tett (ugyancsak hosszú ideje hangoztatott) javaslataim is elkerülik. Nevezetesen, hogy mielőbb meg kellene szabadulni az új feladatokhoz szükségtelen, a csak látszólag hadra fogható vagy csak mértéktelenül magas költséggel üzemben tartható haditechnikai eszközöktől. (Hangsúlyozom: nemcsak fegyverektől!)

A magyar fegyveres erők hadilétszáma vonatkozásában (bár ez nem igazán tartozik a nyilvánosságra) talán még fokozottabban érvényesül a mennyiségi szemléletmód – Made in USSR. Csak éppen – az elképzelt célokhoz – az okok és a feltételek hiányoznak, más semmi. Pick úrnak a hadilétszámra való hivatkozása tehát mellőzhető.

Helyben járás vagy rosszabb?

Nem tagadom, a politikai rendszerváltás óta eltelt három esztendőt a Magyar Honvédség helyben járásának tekintem. Pick úr meg sem kísérelte állításaimat cáfolni, helyette érthetetlen célzásokat tett a déli határaink mentén zajló hadicselekményekre.

Ezenkívül megvédte a magyar katonai felsővezetést, amelynek legmagasabb beosztásban lévő tagjait sohasem képzetlenséggel vagy megbízhatatlansággal vádoltam, hanem azzal, hogy képtelenek az új feltételeknek megfelelően lépést (gondolkodásmódot) váltani.

Nos, úgy érzem, az eltelt három esztendő engem igazolt. A gyengécske honvédelmi alapelveken meg a még bizonytalan sorsú honvédelmi törvénytervezeten kívül nem született meg az új tiszti törvény, az új szolgálati szabályzatok sora; sikerült azonban megalkotni egy új utasítást, a talán legkevésbé lényegeset: az új alaki szabályzatot.

Az állomány élet- és munkakörülményein ugyan nem sokat változtattak, de közeli már a lelki vigasz, a tábori lelkészi szolgálat. A sorállománynak ugyan nincs még alkalmas gyakorlóöltözéke, de csicsás díszelgő egyenruha (gyönyörű világoskék nadrággal) már van.

Őszintén örülök, hogy Pick úr megvédi a magyar katonai felsővezetést, csak éppen arról feledkezik meg, hogy szakképzett, világosan gondolkodó, tehetséges tisztek a honvédségnél alezredesi, őrnagyi, sőt – urambocsá’ – századosi rendfokozatban is voltak (három évvel ezelőtt), s vannak ma is. Hányan kerültek közülük – nemhogy szakképzetlenül, de egyetemi végzettséggel, kisdoktori vagy kandidátusi tudományos fokozattal – a katonai elitbe?

Értetlenség az alkalmatlanságról

Amit – a harmadik tételben – Pick úr nekem tulajdonít, az az értetlenség mintapéldája.

Meggyőződésem, hogy egy szakminisztérium közigazgatási államtitkárának a szakma reprezentánsának kell lennie, s egyben a hivatalt irányító adminisztratív vezetőnek. Labdarúgó-hasonlattal élve olyannak, mint a játékosedző. Annus úr viszont – ugyancsak labdarúgó-hasonlattal – szakosztályvezetőként vagy inkább klubelnökként tevékenykedett.

Ami a politikai államtitkárt illeti – egy rendes, polgári demokráciában az ilyen posztra a fegyveres erőkhöz értő, felkészült civilt állítanak. Civilnek a mi politikai államtitkárunk is civil volt. Pick úr nyilván ismeri a bankárként sem utolsó Robert McNamara nevét, aki a nukleáris kor egyik legnagyobb katonai teoretikusa lett. Ő is civil volt, az is maradt.

Lenyűgöző vég

Végezetül Pick úr azt ajánlja: a kormányzásra készülő pártok ne vegyék figyelembe javaslatomat, ne képezzenek civil katonai szakértőket.

Helyes. Folytatni kell a jelenlegi gyakorlatot, hogy a Honvédelmi Minisztériumba újonnan bekerülő civilek előzetesen ne tudjanak semmit a hadseregről. Hogy őket is meg lehessen majd téveszteni a katonai külsőségekkel, a csattogással, a „jelentem”, az „értettem”, a „kérek engedélyt” gyakori használatával – a katonás rend és a fegyelem látszatával.

• Vita