Skip to main content

Csak az igazat…

Vissza a főcikkhez →


A kormány parlamenti titkársága kiad egy angol nyelvű heti tájékoztatót (Hungarian Review, Weekly Bulletin) mindenekelőtt a külföldi hírügynökségek, követségek informálására. A füzet, ahogy az efféle bulletinekhez illik, többnyire tárgyilagosan ismerteti a parlament elé kerülő törvényjavaslatokat, a kormányülések határozatait, a gazdasági élet, a privatizáció főbb híreit. A médiatörvény körüli viharok azonban, úgy látszik, kizökkentették köteles nyugalmukból a hírösszefoglaló kormányközeli szerkesztőit.

Miért aggódik Magyarország a sajtószabadságért és a külföld tisztes tájékoztatásáért? cím alatt a bulletin az alábbiakat tudatja az angol nyelvű olvasóval: „Győzelme után a nem kommunista kormánykoalíció… olyan rádióval és televízióval találta magát szemben, ahol a munkatársak túlnyomó többsége gusztustalan propagandát folytatott az ellenzék javára, amely szocialistává változott kommunistákból és radikális »liberálisokból« áll, akik közül sokaknak kínos marxista, sőt nem egy esetben maoista múltja van. A kormány, amelyet olyan emberek alkotnak, akik mindig is a sajtószabadság szószólói voltak, semmiképpen sem a média feletti ellenőrzésre törekszik…” Ennyit a tisztes tájékoztatásról, melyet a kormány oly igen hiányol.

A bulletin felelős kiadója: Katona Tamás.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon