Skip to main content

Fegyveresek érdekvédelme

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Libikóka vagy hinta

Bencsik Géza, az FRDÉSZ soros elnöke a civilesítésről


Hogyan ítéli meg a Belügyminisztérium tervezetét, a fegyveres testületek hivatásos állománya egy részének civilesítését?

Magát az elvet nem utasítjuk el, csak megfelelő átfutási időre volna szükség. És biztosítani kell, hogy senkit ne érjen veszteség.

Milyen hátrányokkal számolnak?

A hivatásos állomány nyugdíjkorhatára 55 év. A statisztikák szerint a nyugdíjazást az állomány nagy része három évvel éli túl. A 100 százalékos táppénzt is indokolják a szolgálat nehézségei.







A pártállam idején a hadseregben, a rendőrségnél és a többi fegyveres szervezetnél nem volt szakszervezet, azaz még formálisan sem volt érdekvédelem.

Az érdekvédelmi szervezkedés lehetőségét a katonák számára az 1989. január elsején hatályba lépett demokratikus egyesülési törvény sem hozta meg. A honvédelmi miniszter (Kárpáti Ferenc) 1989. november 10-én kelt rendeletében módosította a szolgálati szabályzatot: a hadseregen belül megtiltott minden szervezkedést, és egyúttal előírta a kötelező érdekképviselet létrehozását.

A miniszteri rendelet a Belügyminisztériumhoz tartozó fegyveres szervezetekre természetesen nem vonatkozott, így a rendőrségnél – a felsőbbség erőteljes ellenállása ellenére – már 1989-ben megalakult a független szakszervezet. A katonák körében a polgári védelmisek kezdték el a szervezkedést, amikor megtudták, hogy a honvédelmitől a belügyi tárcához kerülnek át. Ez sokaknak nem tetszett, mégis az átszervezés tette lehetővé érdekvédelmi szervezetük létrehozását. „Az alapszabály-tervezetet szinte illegálisan küldtük el azoknak, akikben megbíztunk – mondja Bencsik Géza, a Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (PVDESZ) vezetője. A parancsokság majdhogynem fejpénzt tűzött ki a szervezőkre. Azt mondták, le kell őket fokozni, kirúgni a seregből. Amikor aztán, már a belügyön belül, a polgári védelem parancsnokságát egyesítették a tűzvédelmi parancsnoksággal, maguk a parancsnokok mondták, hogy mennyire kell az érdekvédelmi szervezet.” A PVDESZ-t a bíróság 1991 decemberében jegyezte be.

A taxisblokád megnövelte az Érdekegyeztető Tanács jelentőségét. A tárcán belüli érdekegyeztetés – feltehetőleg az új szakszervezetek, mindenekelőtt a Független Rendőrszakszervezet erőteljes aktivitásának a nyomására – elsőként a belügyben nyert rendezett formát. 1991 februárjában megalakult a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT), amelynek keretében az érdekvédelmi szervezetek rendszeresen véleményeznek minden, az állomány helyzetét érintő jogszabálytervezetet, intézkedést.

1991 szeptemberében megalakult a Katonák Érdekvédelmi Szövetsége (KÉSZ) is, jóllehet az Alkotmánybíróság csak október 19-én mondta ki, hogy a szolgálati szabályzatnak az érdekvédelmi szervezkedést megtiltó rendelkezései alkotmányellenesek.

A belügyi hivatásosak érdekvédelmi szervezetei létrehozták a maguk szövetségét (FRDÉSZ-t), a Fegyveres és Rendészeti Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségét. (A névben a Rendészeti szó – a honvédelmi törvény szóhasználatának megfelelően – Rendvédelmire változik.) A konföderáció tagja a Vámosok és Pénzügyőrök Független Szakszervezete is. A büntetés-végrehajtási dolgozók szervezete nemrégiben kilépett a Közalkalmazottak Szakszervezetéből, és szeptember 8-ával az FRDÉSZ-hez csatlakozott. A Katonák Érdekvédelmi Szövetsége ugyancsak jelezte csatlakozási szándékát. A döntést erről küldöttgyűlésük hozza meg október 4-én.

Az FRDÉSZ a tb-önkormányzati és a közalkalmazotti tanácsi választások előtt együttműködési megállapodást kötött az „Autonóm” szakszervezetekkel, de egyik konföderációba se lépett be. A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában (KIÉT) van egy helyük, de sérelmezik, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkavállalói oldalt csak a hat konföderáció képviseli. Úgy vélik, a szolgálati viszonyból eredő sajátos gondjaikat a civil konföderációk nem tudják kellőképpen felvállalni. Az FRDÉSZ most a BÉT kibővítésére törekszik. Azt javasolják, hogy a négy minisztérium, amely a szövetségben képviselt hét fegyveres szervezetet felügyeli, hozzon létre – a BÉT hagyományának megfelelően a politikai államtitkárok vezetésével – egy közös érdekegyeztető tanácsot. A munkaadói oldalt tehát a BM, a Honvédelmi, az Igazságügyi és a Pénzügyminisztérium, a munkavállalóit az FRDÉSZ képviselné.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon