Skip to main content

A pápa és a zsidók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


II. János Pál és a magyarországi zsidóság vezetői találkozásáról a sajtó szűkszavúan számolt be. Az ok egyszerű: a találkozón az újságírók nem lehettek jelen.

Amikor ténnyé vált, hogy a pápa Magyarországra látogat, Schöner főrabbi az Érseki Hivatal közvetítésével levelet juttatott el a Vatikánba, amelyben a katolikus egyház fejét meghívta a Dohány utcai zsinagógába és a magyarországi holocaust emlékművéhez. Köztudott, hogy II. János Pál már járt a római zsinagógában.

A meghívásra idén tavasszal érkezett válasz: a zsinagógalátogatás nem illeszthető be a programba, de a pápa szívesen venné, ha a zsidó közösség vezetői budapesti tartózkodása alatt felkeresnék.

A zsidó vezetők elfogadták a meghívást. Megállapodtak a Nunciatúrával, illetve az Érseki Hivatallal, hogy az elmondandó beszédeket előzetesen – kölcsönösen – bemutatják. Köszöntőjében Kardos Péter főrabbi – miután utalt arra, hogy Magyarországon már az állam megalapításakor is éltek zsidók – a 600 ezer magyarországi zsidó pusztulásáról írt. Katolikus részről a szöveg alábbi mondatát kifogásolták: „az akkori magyar katolikus egyház vezetése nyilvánosan nem ítélte el százezrek elhurcolását”.

Egy ideig úgy tetszett, sikerül megegyezésre jutni. Némelyek azt javasolták, tűnjön el a mondatból a felelősség eleme: „Az akkori magyar katolikus egyház vezetésének megnyilatkozásai nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy megakadályozzák százezrek elhurcolását.” Ezt katolikus oldalon elfogadták volna, a zsidó vezetők többsége azonban leszavazta a kompromisszumot. E végső döntésüket közölték az Érseki Hivatallal. A pápai beszéd szövege nem érkezett meg a látogatásra készülőkhöz.

A találkozóra augusztus 18-án, vasárnap délután került sor. Kardos Péter – mint erről az újságok is hírt adtak – lengyelül mondta el köszöntőjét. Beszédében a pápa szót emelt a zsidó–keresztény párbeszéd, az emberi jogok mellett és az antiszemitizmus ellen. „Fennáll a veszélye – mondta –, hogy antiszemita érzelmek és megnyilvánulások támadnak és terjednek. Ennek sajnos mostanában máris nyugtalanító jelei mutatkoznak. A veszéllyel szemben az emberek lelkiismeretét arra kell nevelni, hogy az antiszemitizmust és a rasszizmus minden formáját úgy tekintsék, mint Isten és az emberiség elleni bűnt.”

A katolikus egyház egykori vezetését bíráló szavai után Kardos Péter hálával emlékezett meg azokról, akik mégis felemelték a szavukat az embertelenség ellen, mint Apor győri püspök és Angelo Rotta pápai nuncius. Ezt a két nevet említette a pápa is a leírt beszéde szövegéhez fűzött kiegészítésben, amelyben arra emlékeztetett, hogy a katolikus egyház kiváló képviselői Magyarországon éppúgy, mint más országokban, megtették a zsidóság védelmében, ami az adott körülmények között lehetséges volt.

Mindennek azonban nem volt külső tanúja, s így sajtója sem. A találkozóról váratlanul kizárták az újságírókat, akik minden eseményre elkísérték a pápát. A tévé kamerája is csak a találkozás képeit örökíthette meg, a hangot nem vehette fel.
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon