Skip to main content

Kínaiak Kerepestarcsán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Részlet a Fekete Doboz riportfilmjéből


Mi mindannyian, itt, kínaiak vagyunk. Ideutaztunk Magyarországra. A maguk kínai követsége azt mondta, hogy magukhoz nem kell vízum. Teljesen rendben volt a magyarországi tartózkodási engedélyem. Dél-Afrikába akartam utazni, ezért elmentem a dél-afrikai képviseletre, ahol vízumkérelemmel beadtam az útlevelemet, és kaptam róla egy igazolást. Decemberben a rendőrök behatoltak a lakásunkba, kérték az útlevelemet és a tartózkodási engedélyemet, és mert azon az éjszakán nem találtam azt az igazolást, amit a dél-afrikai képviselet adott, először bevittek a IV. kerületi rendőrségre, nem értettem, hogy mit akarnak tőlem, tolmácsot nem hívhattam, majd a rendőrségről egyenesen kihoztak ide. Nem értem, hogy tulajdonképpen mi a problémájuk velem.

(A szemüveges fiú közbeszól.) Még azt se teszik lehetővé, hogy aki akarna, bármely követséggel kapcsolatba léphessen. (A riportalany tovább.) Tolmács nincs, így nem értjük, hogy miért nem mehetünk haza. Miért kell itt lennünk. Tulajdonképpen mit akar tőlünk a rendőrség. Senki nem mond nekünk semmit, nem ad magyarázatot. December óta itt tartanak minket, igen rohadt körülmények között, még a ruhánkat sem tudjuk hol kimosni. Nem bántottunk senkit, és tudomásunk szerint teljesen szabályosan jártunk el. Ha tudtuk volna, hogy Magyarországon ez vár ránk, akkor vagy el se jöttünk volna Kínából, vagy más országon keresztül próbáltunk volna meg Dél-Afrikába utazni. Egyetlen országban sem bánnak így a kínaiakkal.

Rendőrségi tájékoztatás szerint az engedély nélkül Magyarországon tartózkodó kínai állampolgárokat kiadják a Kínai Népköztársaságnak. Az első csoportot január 3-án szállították repülőgépen Pekingbe. A rendőri vezetőknek nincs értesülésük arról, hogy a hazatérteknek bármi bántódásuk lenne. A hazánkban élő kínaiak nem akarják elhinni, hogy Magyarország a véres diktatúra hatóságainak ad ki menekülteket. Véleményük szerint, azokra, akik így kerülnek haza, legalábbis internálás vár.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon