Skip to main content

Beszélő hetilap, 4. szám, Évfolyam 4, Szám 4

(Bóc Imre): Még hány bőrt?

(Balás Piri László): Tisztelt Szerkesztőség!

KL [Kisbali László]: Erkölcsi szárnyak csattogása

Egy felvilágosult csőcselékszervező

nwa [Nagy W. András]: Idegenek idegenjei / Búcsú a fegyverektől? / A nagy Romulus

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Van egy Petákunk!

KL [Kisbali László]: Wannsee

Dalos György: Az osztrák neonácik

Solt Ottilia: Az idegen

–g [Kőszeg Ferenc]: Kínaiak Kerepestarcsán

Részlet a Fekete Doboz riportfilmjéből

Könczöl Csaba: Nyugati Magyarfórum

–solt: Szikár tények

Bauer Tamás: Válás, de kinek a hibájából?

: Létminimum most

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Könyörgöm, csukjuk le!

Győri Péter: Megjelent egy rendelet – fele

Szőke Zsuzsa: „Rendkívüli állapot?”

Ara-Kovács Attila: Hetedhátország

Szergej Baruh: Töpszli vagy messiás?

Tálas Péter: A sörbarátság vége?

Tóth István János: Sok a sokkból?

Vajna János: Kinek jó az izraeli kormányválság?

Szalai Erzsébet: Az önmagába visszatérő ösvény

Bóc Imre: A közlekedőedények törvénye

Németh G. Béla: Van-e volna a történelemben?

Németh György: Torz magyar abortusztörténet

Lévai Katalin: Sok bába közt a gyermekvédelem…

Angster László: Deák téri kövületek

Neményi László: Polgárháború vagy szerb agresszió?

Beszélgetés Alain Finkielkraut francia filozófussal

Hajdu István: Hőstelenül

[Kisbali László]: Konzervativizmus!

(Rafael Balázs): Charta ’91

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon