Skip to main content

Van egy Petákunk!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Tv2


Peták István, a televízió pártbizottságának egykori tagja, Antall József tévés alelnökjelöltje nem késlekedett. Alighogy főnöke, Hankiss Elemér elhagyta az országot, a megbízott nyomban hozzálátott, hogy újjáalakítsa az elmúlt másfél évben kialakult belső szervezeti rendet. Újjá? Inkább újra a régivé.

Mindenekelőtt két szakszerkesztőséget hozott létre. Tudvalévő, a tévénél a rendszerváltozás egyebek között azt jelentette, hogy megszűntek a régi szerkesztőségek, amelyek függőségi láncba fogták a műsorkészítőket, és évekre konzerválták a sikertelen műsorokat is. Helyettük produceri irodák jöttek létre, ezek szolgáltató vállalkozásként működtek közre a műsorok készítésében, amelyeket a szerkesztő a saját kockázatára és felelősségére megrendelt tőlük. Az új struktúrában a szerkesztőség vezetője felelős szerkesztőként jegyez minden egyes műsort, amely felügyelete alatt készül. Nyilvánvaló tehát, hogy joga van beleszólni a programba. S nyilvánvaló az is, hogy a műsor sikerénél, nézettségénél jobban fogja érdekelni, hogy megfelel-e a kinevezője: a programigazgató, az intendáns, az alelnök, az elnök, a kormányfő igényeinek.

Az átszervező tiszta terepről gondoskodott kinevezettjei számára. Ehhez némely műsorokat megszüntetett, másokat megrövidített. Megszüntette például Mester Ákos Exkluzív című interjúműsorát. A döntésről Peták István írásban csak Heltai Péter műsorigazgatót értesítette. A levelet „tájékoztatásul” küldték meg január 6-án a műsor producerének, Feuer Andrásnak. Feuer, mint afféle önálló vállalkozó, már csak magánszorgalomból tudatta a felsőbb szintű döntést Mester Ákossal. Mester feladata maradt, hogy megüzenje Kocsis Zoltánnak: január 27-én akár koncertezhet is, a televízióban nem tartanak rá igényt. Katona Tamás pedig februárban nyugodtan elutazhat Új-Zélandra vagy ahová akar, a Tv2 rá sem tart igényt. Feuer András hiába tiltakozott levélben, hogy az Exkluzív nézettsége (noha az 1-esen ugyanakkor a Dallast sugározzák) 5%-os – egy késő esti értelmiségi műsornál ez korántsem rossz arány – tetszési indexe pedig 87%-os, Peták István át sem vette a levelet, s szóban is csak annyit mondott: „Túl sok a 2-esen a talk-shaw.” Vitray Tamást, aki lemondásáig Peták elődje volt a Tv2 élén egyelőre nem lehetett teljesen száműzni az állami televízióból. A Magyar Televízió ugyanis szerződésben áll a Nap TV Rt.-vel. Az MTV – még Hankiss távozása előtt történt – redukálta a Nap TV produkciója, a Napkelte műsoridejét, és Budapestre korlátozta a sugárzási körét. Ezt kellett kompenzálni a Vitraynak adott heti egy órával, az Össztűz műsoridejével.

A Nap TV másik műsorvezetője, Juszt László nem részesült ilyen szerencsében: népszerű bűnügyi műsora, a Kriminális indexre került. Betlen János Szószóló című műsora 45 percről 30 percre rövidült. Rövidebb lesz Ilkei Csaba gazdasági magazinja, az Új Reflektor is.

Az „átszervezések” nyomában feltámadtak a jól ismert pártállami dilemmák. Ezt nem kellene eltűrni, fel kellene állni, tiltakozni, hátat fordítani a televíziónak, súgja az egyik lélek, a bátrabbik. Itt kell maradni, még mindig jobb, ha mi csináljuk, mintha kívülről küldenek ide holmi komisszárt, leheli a másik lélek, amely annyi bölcsességgel töltekezett az elmúlt évtizedek alatt. És marad mindenki a helyén, amíg ki nem rúgják. Mert most nem az ernyedt diktatúra korszakát éljük. Most nyomulás van, szalámitaktika. Tettek egy kis engedményt, beleegyeztek az „alternatív” híradó, az Egyenleg elindításába, most ennek is meg kell adni az árát.

Az újonnan kinevezett szakszerkesztők egyike, Pomezanski György korábban a Felkínálom című kereskedelmi műsort vezette. A választások előtti időszakban az MDF egyik tanácsadója volt, főképp személyi kérdésekben. Feleségét, Szabó Esztert, Horváth Balázs nevezte ki a Belügyminisztérium szóvivőjévé. Pomezanski most a gazdasági és társadalompolitikai műsorok felügyelője, valamennyit ő jegyzi felelős szerkesztőként. Kollégái: Gyenes Károly (aktuális és szolgáltató műsorok), Kolozsvári Papp László (történelmi és dokumentumműsorok), Kóti Judit (belpolitika), Érdi Sándor (kultúra), Murányi Mihály (késő esti „értelmiségi sáv”). A régi cenzorok zavarban voltak, szégyellték a szerepüket. Az újaknak küldetéstudatuk van. Nehezebb lesz velük.

Peták István a múlt év december 29-én bent járt a parlamentben. A miniszterelnök Medgyasszay László és Kulin Ferenc jelenlétében közölte vele: azt kívánja, hogy másnap, hétfőn, ne közvetítse a televízió az Országgyűlés plenáris ülését. Reggel Szabad György a fotóriportereket is kitiltotta az ülésteremből. A kormánypárti képviselők hazamehettek, hogy kipihenjék magukat a délután kezdődő szavazás előtt, az ellenzék afféle magányos fohászként (a vallásos irodalomban soliloquiumnak hívják ezt a műfajt) adhatta elő véleményét a költségvetésről. A fotósok kicsit küzdöttek a jogaikért. A televízió szemérmetesen és tisztelettudóan távol maradt a tetthelytől.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon