K. F. [Kőszeg Ferenc]

Vissza a főcikkhez →

A deregulációs törvény értelmében „a rendőrséget a belügyminiszter – a jogszabályok és az államirányítás egyéb eszközei útján – irányítja”.

Minthogy a rendőrséggel kapcsolatos törvények elfogadásához kétharmados többségre van szükség, a kormányzati munkamegosztás módosításáról szóló törvény (1990. évi LXVIII. tv., 1990. szept. 15.) nem is foglalkozik a rendőrség irányításával. Ellenben a törvényhez kapcsolódó, ugyanazon a napon kihirdetett kormányrendelet – megismételve a deregulációs törvény idevágó szövegét – egyetlen hatalmas, 22 soros körmondatban a belügyminisztert teszi meg a rendőrség összes – bűnüldözési, közrendvédelmi és igazgatásrendészeti – feladatának irányítójává. A kormányrendelet melléklete a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek között egyszerűen felsorolja az Országos Rendőr-főkapitányságot is.

A belügyminiszter által 1991. május 21-én kiadott hatásköri lista egy lépéssel ezt is továbbfejleszti. E miniszteri utasítás – azaz egy igen alacsony szintű jogszabály – kimondja, hogy az országos rendőrfőkapitányt a belügyminiszter nevezi ki, továbbá, hogy a miniszter „irányító és felügyeleti jogkörében” bármely munkáltatói és szervezési jogkört magához vonhat, a vezetők szervezési döntését megváltoztathatja, hatályon kívül helyezheti.

Tegyük hozzá: a törvényt, amely előírja, hogy a rendőr-főkapitányokat és rendőrkapitányokat pályázati rendszerben kell kinevezni, a hozzá kapcsolódó miniszteri rendelet (pártállami szóval: a végrehajtási rendelet) elmulasztotta pontosítani, a miniszteri gyakorlat pedig úgy értelmezte, hogy bárki kinevezhető, aki pályázott. Az Alkotmánybíróság a pályázati rendszernek ezt az értelmezését alkotmányosnak találta. Az országos rendőrfőkapitány tehát azt nevez ki megyei, illetve budapesti főkapitánynak, akit akar. Pontosabban: akit a miniszter akar, hiszen a fő-főkapitány kinevezése csakis a minisztertől függ. A Belügyminisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata szerint, amely ugyancsak miniszteri utasítás formájában jelent meg 1991 decemberében, kimondja, hogy a múlt év elején létrehozott Rendészeti Hivatal elnöke „segíti a minisztert a rendőrség irányításában”.

E rendelet mellett „az önálló felelősséggel” működő rendőrség – illúzió, a hivatkozás a hatályos, de rég elfelejtett deregulációs törvényre – naivitás.

Csak az a kérdés, miért töri magát a kormány és a belügyminiszter, hogy legyen rendőrségi törvény, amikor mindent el tudnak érni nélküle is.

Törik magukat?

• Beszélő