Skip to main content

Magánközlés

K. F. [Kőszeg Ferenc]

Vissza a főcikkhez →


Az elmúlt napokban többen megkérdezték, miért nem fogadtam el a jelölést az ügyvivői testületbe. Mindenkinek elmondtam: két héttel a küldöttgyűlés előtt a Beszélő szerkesztősége úgy határozott: kis stábunkból nem lehet két személy ügyvivő, mert akkor „ki marad a boltban?” Így esett a választás Solt Ottiliára. A lap meg akarja őrizni kritikus távolságtartását az SZDSZ új vezetésével szemben is. Minthogy az impresszum szerint én vagyok a főszerkesztő (bár ez a szerkesztőségben édeskeveset számít), nekem kell reprezentálnom a lap függetlenségét, azaz nem lehetek a kritizálandó vezetés tagja.


Megjelent: Beszélő hetilap, 48. szám, Évfolyam 3, Szám 49


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon