KL [Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Wannsee az Új Magyar Lexikon szerint Berlin délnyugati peremén található kis tó. „A Ny-berlini Zehlendorfhoz tartozik. Strandfürdő, vízi sport.” Ennyi. Mintha Auschwitzról csupán azt közölték volna, hogy egy lengyel kisváros német neve. A történelmet valamennyire ismerők előtt azonban a „Wannsee-konferencia” a huszadik század egyik legszomorúbb összejövetele. 1942. január 20-án itt deklarálta a náci felső vezetés a zsidókérdés „végső megoldását”: itt határozták el 11 millió ember megölését. Wannsee ennek a borzalmas döntésnek a jelképe, s most, amikor kerek évfordulóhoz érkeztünk, sokan és sokfelé tárgyalják e konferencia határozatának szimbolikus értelmét.

Nem érdektelen azonban az események pontos ismerete sem. Különösen akkor, ha az eddigi szempontokat megváltoztató adatok merülnek fel. Eberhard Jäckel stuttgarti történész a Die Zeit legutóbbi mellékletében foglalja össze új szempontból a tényeket. Nem világos ugyanis, hogy a náci vezetők háború után Wannsee-konferencia nevet kapott összejövetelére voltaképpen miért is került sor.

Jäckel szerint nem kielégítő az elterjedt magyarázat, hogy itt határozták el az „Endlösung”-ot, hiszen a Führer vezette államban ilyen elhatározásokat nem efféle konferenciákon hoztak. A jegyzőkönyv tanulsága szerint döntésre formálisan nem is került sor, ráadásul szükség sem volt rá, hiszen 1941–42 fordulóján már kb. félmillióra lehet tenni az áldozatok számát. 1941 október 15-tól kezdték meg a zsidók Németországon kívülre deportálását, és december 8-tól már működött és gázt használt egy megsemmisítő tábor. Igazából tehát nem volt már mit elhatározni. A történészek egy része szerint a megbeszélést a legfelsőbb hivatalnoki kar tájékoztatásara, illetve azért hívták össze, hogy az eredeti Németország területén kívüli zsidókra is kiterjesszék az „Endlösung” programját. A tényleges helyzet tisztázását nehezíti, hogy csak igen kevés dokumentum maradt fenn. Jäckel szerint a találkozó eseményeit a náci hatalmi apparátus sajátos hierarchiáját elemezve lehet megérteni. Sokan úgy tudják, Himmler dolgozta ki a „zsidókérdés végleges megoldásának” programját, a Wannsee-konferencia megszervezése és a körülötte zajló események megértése azonban Reinhard Heydrich személyéhez köthető, aki ebben az időben a biztonsági rendőrség és biztonsági szolgálat főnöke volt.

Ő szervezte meg az értekezletet, s Jäckel szerint az ő „zsidóügyi” felhatalmazásának bejelentését szolgálta a konferencia. Erre utal a jegyzőkönyv, amely nem tud érdemi vitáról vagy tárgyalásról. A jegyzőkönyvet utólag átszerkesztették, valójában csak Heydrich álláspontját lehet megismerni, s világos belőle: a konferenciának nem lehetett döntéshozó szerepe. Erre utal a időpont elhalasztása is. Az értekezletet eredetileg 1941. december 9-re tűzték ki, de ezt Pearl Harbour és az azt követő események (hadba lépés az Egyesült Államokkal) miatt elhalasztották. De ha valódi döntést kellett volna hozni, akkor nem valószínű, hogy hat hetet vártak volna a találkozó megtartásával.

Szokatlan a helyszín is. Eredetileg az akkor már Bécsből Berlinbe áttelepült Interpol székházában akarták rendezni (Am Kleinen Wannsee 16.), hiszen Heydrich akkoriban e szervezet elnöke is volt, de később áthelyezték egy másik, tágasabb épületbe. Ez a biztonsági szolgálat üdülője volt (Am Grossen Wannsee 56–58.), és a villásreggelivel egybekötött tanácskozás jóval díszesebb és pompásabb helyszínének ígérkezett.

Mert Jäckel szerint az értekezleten a legfontosabb szerepet az ünnepélyes keretek játszották. Heydrich ugyanis, mint a meghívóban is jelzi, azt akarja tudtul adni az érintett központi intézményeknek, hogy Göring „az európai zsidókérdés átfogó megoldásának [Gesamtlösung]” előkészítésével bízta meg. E feladatot körvonalazta a csatolt, Heydrich által szerkesztett, de a birodalmi marsall által aláírt tervezet a „megoldásra”. Formális megbízásról vagy kinevezésről azonban nem lehetett szó. Jäckel kimutatja, hogy a meghívott magas rangú személyek, főként államtitkárok, valójában nem képviselték azokat a szervezeteket, amelyek akkor már a valóságban is nagy szerepet játszottak a deportálásokban. Heydrich inkább a legbefolyásosabb politikusoknak közvetlenül alárendelt államtitkárokat gyűjtötte egybe, hogy rajtuk keresztül üzenjen főnökeiknek: őt bízták meg a zsidókérdés megoldásának irányításával. Hitler Jäckel szerint nem akart hivatalból is kapcsolatba kerülni a „zsidókérdés végleges megoldásával”, ezért kellett Heydrichre hivatkoznia. A konferencia félhivatalos jellege alkalmat teremtett meghatalmazása bejelentésére, de egyúttal homályban hagyta a tényleges hivatali kapcsolatokat. Külön vonulata az értekezlet történetének Heydrich rivalizációja főnökével, Himmlerrel. A hivatali ranglétra alapján ugyanis igazából Himmlernek kellett volna ezt a funkciót betöltenie. Jäckel szerint azonban Heydrich felettesével szemben éppen a zsidókérdés megoldásának radikális programjával kívánt előnybe kerülni a Führer előtt. Hitler azonban, aki egyébként is szívesen játszotta ki satrapáit egymással szemben, formálisan nem szoríthatta háttérbe Himmlert, de az európai deportálások irányításával Heydrichet bízta meg. E helyzet megoldását szolgálta a Wannsee-konferencia teátrális megrendezése, amely a legbefolyásosabb politikai vezetők előtt tette nyilvánvalóvá Heydrich kitüntetett szerepét az egyébként titkos államügyben.

A döntés ugyanis már jóval korábban megszületett. 1941. szeptember 22. és 24. között Himmler és Heydrich Hitlernél tartózkodott. Ezt követően nevezték ki Heydrichet cseh birodalmi protektorrá, s nagy valószínűséggel ekkor határozták el az „Endlösung” végrehajtását. Heydrich fél év múlva halott, s ez elfeledtette, hogy – mint Jäckel írja – az „Endlösung” voltaképpeni tervezője nem Himmler, hanem Heydrich volt.

Ha Jäckelnek igaza van, akkor az értekezlet szerepének értékelését részben felül kell vizsgálni. Ekkor sem tűnik el azonban a Wannsee névhez tapadó szimbolikus jelentés. Nem itt határoztak annak a 11 millió zsidó embernek a sorsáról, akiknek a „megoszlását” tartalmazó elegáns táblázatot „becsatolták” a jegyzőkönyvbe. 11 millió ember élete: személyes rivalizálásból és hivatali ellentmondásokból fakadó hatalmi küzdelem 3 példányban csatolt melléklete. 11 millió „belég”.

Lehet, hogy igaza van a történésznek, a nevet azonban mégse feledjük el. Wannsee: „strandfürdő, vízi sport.”

• Beszélő