KL [Kisbali László]

Vissza a főcikkhez →

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy „mozog a magyar társadalom testében” egy „ejtőernyős csapat”, „amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő (egyeztetési hiba az eredetiben!), majd moszkovita emigráció lesz belőlük… Ez a csapat mindig változó alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban.”

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy „itt voltaképpen két fél birkózik: a nemzeti centrum… és a baloldali blokk… amelyik végeredményben az 1945 óta folyamatos uralmat akarja fenntartani. Ebbe természetesen beletartozik a zsidóság befolyásának biztosítása is, de a legfontosabb az anyagi pozíciók megőrzése és a hatalom átörökíthetőségének a fenntartása.”

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy az MDF „nem egyszerűen a »kommunizmus« ellen” „szerveződött meg”, „hanem ennek az alak- és színeváltoztató, rendszereken és korokon átívelő, a magyarságot, a népi tömegeket mindig csak felhasználó uralmi folytonosságnak a megszüntetése volt és lehet ma is a fő cél”.

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy „a magyar zsidóság otthonosságérzete a Kádár-rendszerben nagyobb lett, mint valaha. (…) Budapest és Bécs volt ebben az önmagát túlélt, beteges korszakban az a két világváros, ahol a zsidóságnak szava volt, nyílt vagy rejtett befolyása, ahol meghatározó elem lehetett.”

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy „ezt a hegemón helyzetet látták veszélybe kerülni a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával mind az MSZMP aczélos liberálisai, mind pedig a velük szoros információs kapcsolatban álló demokratikus ellenzékbeliek. Ha megalakul egy szervezet, amelynek a vezetésében nincs általuk delegált személy, s nincs meg az a biztosíték, amelyik azonnal jelez, amint ez a szervezet a magyar zsidóság hegemón helyzetét veszélyeztető lépésre készül, akkor az a szervezet veszélyes.”

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy ezért az „össztűz mindenre, ami nemzeti, népi és magyar”. Ezért kell erőt mutatnia az MDF-nek, „mert nem úgy van az, hogy mindaz, ami 1867 előtt, a nagy galíciai bevándorlás előtt történt, az mind »romantikus«, és egy másik, »még nem igazi« nemzet feledhető történelme, nem, hanem éppen fordítva!”

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy az embereknek „magyarként bujdosniuk kell hazájukban”. Csak felteszi a kérdést: „»Üres hassal nem lehet himnuszt énekelni«, de ha még azt is lekaszabolják, aki így is nekifohászkodik…?”

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy rendkívül fontos, hogy a társadalom „teljes birtokában legyen felismerő képességének”, mivel megsemmisült „a magyarság (idegen)felismerő képessége”.

Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy a köztársasági elnök azért mond nemet, „mert a háta mögött állók, a kommunista, a reformkommunista, a liberális és a radikális nómenklatúrások, a párizsi, a New York-i és a Tel Aviv-i összekötők ezt parancsolják neki”.

Csurka úr nem… Csak azt állítja: „Nem lehet meghátrálni tovább a tény előtt, hogy bizony a romlásnak genetikai okai is vannak. Tudomásul kell venni, hogy hosszú ideje élnek velünk együtt hátrányos helyzetű, sőt halmozottan hátrányos helyzetű rétegek, amelyekben a természetes kiválasztódás szigorúsága nem működik, mert nincs értelme.

Csurka úr nem… Csurka úr derűt és reményt sugároz: „Az MDF nem engedheti meg, hogy az ország vezetése visszacsússzon a …baloldali blokk kezébe. Ez a magyarság végóráját jelentené. A művelet kegyetlen, és halálosan veszélyes. A halál minden lépéselemében jelen van. A halál – micsoda tragédia! A magyar rendszerváltozás nagy árnyéka.”

• Beszélő