Skip to main content

Beszélő hetilap, 35. szám, Évfolyam 4, Szám 34

(Lásztity Péter): Csetnik jelvény, csetnikek?

solt: Az országot jelentő deszkán…

nwa [Nagy W. András]: A lázadó Koppány / Középpártokat!

Kőszeg Ferenc: A holnap hírei

avagy Csurkának mennie kell?

KL [Kisbali László]: Csurka úr nem zsidózik

Révész Sándor: A magyaristák

: Hangsúlyok

Interjú Kincses Előddel, a Magyarok Világszövetségének volt főtitkárával és Varga Gáborral, az RMDSZ Bihar megyei elnökével

Kőszeg Ferenc: „Amekkorával ő lő, akkorával vissza tudok lőni”

Beszélgetés a biztonságról

Köllő János: 8/XII. A Szolidaritás elégtelen Alapja

Jürgen Habermas: Állampolgárság és nemzeti identitás

Töprengések az európai jövőről

Heiszler Vilmos: Egy szentimentális kalandor: Boulanger tábornok

–kl– [Kozák László]: Sajtóprés alatt

Hétköznapi kampány a napilapokban

Neményi László: Amerika: konvenciók után

Vajna János: A második felvonás

Palesztinától Albániáig

Vitalij Moszkalenko: Mísa

Egy jegytulajdonos jegyzetei

Bán Zoltán András: König Lehar népe

Bikácsy Gergely: Cassavetes és a húsbanda

Hajdu István: Külön idő

Deim Pál gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban

[Kisbali László]: A zsidók és a politikai hatalom

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon