Skip to main content

Hangsúlyok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Interjú Kincses Előddel, a Magyarok Világszövetségének volt főtitkárával és Varga Gáborral, az RMDSZ Bihar megyei elnökével


Beszélő: Eldőlt, hogy milyen is lesz a Magyarok Világszövetségének korábban sok vitát kiváltó szervezeti struktúrája. A küldöttek mintegy kétharmada célszerűnek látta, hogy mellőzzék az elnöki-főtitkári „megosztottságot”…

Kincses Előd: Április végén a főtitkári posztról lemondtam, de többen meggyőztek, hogy ne hagyjak fel ilyen egyszerűen a küzdelemmel. Egy nap múltán tehát azért vontam vissza lemondásomat, hogy megpróbáljam elérni: olyan világszövetség jöjjön létre, mely a hatalom megosztásának demokratikus elvét tiszteletben tartja. Sajnos, az az alapszabály, melyet most a küldöttgyűlés elfogadott, épp ellenkező szándékoknak adott teret. A most kialakult elnöki struktúra sokkal centralizáltabb, mint a korábbi – egyesek által „sztálinistának” bélyegzett – főtitkári-struktúra.

Beszélő: Részt vesz-e még ezek után a világszövetség munkájában? A kongresszuson az erdélyi küldötteknek elég nagy befolyásuk volt, s ők alighanem egy emberként álltak ki ön – Tőkés László egykori ügyvédje – mellett…

K. E.: Beválasztottak a választmányba. Azt hiszem, nem kell teljesen félreállnom. Ami viszont az erdélyi szavazatokat illeti, sajnos, amikor a leglényegesebb kérdés került terítékre, az, hogy választani fogják-e, vagy pedig kinevezni a főtitkárt, az erdélyiek java része hiányzott a teremből, mert egy másik megbeszélésen vett részt. Teljesen váratlanul kezdték el az alapszabály vitáját, mielőtt másfél napon keresztül untatták – hadd ne mondjam azt: fárasztották – a társaságot mindenféle létszámemelésekkel, mandátumvizsgálatokkal. Mindamellett nem érzem magam különösebben csalódottnak. Én számítottam arra, hogy Csoóri nimbuszával szemben az én igazam alul marad. Minthogy itt mindenekelőtt a nimbuszról volt szó…

Beszélő: Úgy értsem, elsősorban nem elvekről lett volna szó?

K. E.: De elsősorban elviekről volt szó. Én ugyanis egészen más világszövetséget képzeltem el, bár álláspontomat a küldöttgyűlésen is csak nagyon röviden, korlátozottan tudtam ismertetni. Az én elgondolásaim szerint a Magyarok Világszövetsége elsősorban a külföldi magyarok szövetsége kellene legyen, hiszen az anyaországi magyarok anyanyelvi kultúráját, gazdasági felemelkedését és érdekvédelmét a szabadon választott magyar parlamentnek és kormánynak kell szolgálnia. Ugyanebben a viszonylatban a külföldi magyarok felé a világszövetséget terhelné a felelősség. Ez a mi koncepciónknak a lényege. Ezt Timkó Iván – Csoóri Sándor „tanácsadója” – a diszparitás koncepciójaként emlegette. Ezzel szemben van az ő paritásos koncepciója, melynek lényege, hogy mindhárom régió – a nyugati, a kisebbségi és az anyaországi magyarság – egyenlő arányban képviseltetné magát. Ez az utóbbi elgondolás tavaly decemberben vonult be a világszövetségbe, s a gyakorlatban nem jelentett mást, mint a magyarországi túlsúly érdekérvényesítését.

Beszélő: Tardos Márton, az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetője azt nyilatkozta, hogy az ellenzéki pártok nem kaptak meghívót a kongresszusra. Mi volt ezzel a helyzet?

K. E.: Erre a legkevésbé sem tudok válaszolni, mert a meghívottak körének kialakításába egyáltalán nem vontak be. Írásban kértem, hogy legalább az erdélyi meghívottak körét beszéljük meg együtt – hiszen őket jól ismerem. Meg erre az egyeztetésre sem került sor.




Varga Gábor Békés Lászlóval és Tempfli József katolikus püspökkel együtt levelet írt Hankiss Elemérnek a Panoráma ügyében. Erről a levélről kérdeztük őt.

Varga Gábor: Amikor a Panoráma műsorát sújtó intézkedés visszavonására kértük a televízió vezetőségét, leszögeztük, hogy mi nem kívánunk beavatkozni a magyar belpolitikába. Nekünk, kisebbségieknek mindenkivel jóba kell lennünk.

Ezzel szemben, függetlenül attól, hogy a Panorámának volt jó néhány olyan összeállítása, melyek szellemével magunk sem értünk egyet, be kell látni, hogy ez a műsor mégiscsak szimbólum. A Panoráma valamilyen módon elősegítette azokat a változásokat, melyek 1989-ben Romániában lezajlottak. Ezt semmiképp sem lehet figyelmen kívül hagyni. A Panoráma ügyében tett nyilatkozatunkkal mindössze jelezni szerettük volna, hogy vannak bizonyos alapvető nemzeti érdekek, melyekkel kapcsolatban nélkülözhetetlen a konszenzus kialakítása.

Beszélő: Ha már a konszenzus szóba került, sokan annak a véleménynek adtak hangot az elmúlt napokban, hogy a Magyarok Világszövetsége most egyszerűen csak gazdát cserélt; korábban is a kormány egyik meghosszabbított karja volt, és továbbra is az marad…

V. G.: Jómagam is nehezményezem, hogy a magyar közélet kiemelkedő személyiségei – és nemcsak ellenzékiekre gondolok, hanem vezető egyházi személyiségekre is – nincsenek jelen a kongresszuson. Illetve, ha meg is jelenték, semmilyen valós szerepet nem játszanak a világszövetség munkájában. Pedig a világszövetség az összmagyarság valamiféle országgyűlése kellene legyen. Tessék ugyanakkor megnézni a Kárpát-medencéből érkező küldötteket! A kisebbségi magyarság mindenhonnan a legreprezentatívabb képviselőit küldte el. Nem így az anyaország.



























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon