Skip to main content

Legkedvesebb díjasaink

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vargyas Lajos, a jeles néprajz- és zenetudós azon kevés köztiszteletben álló tekintélyek egyike, aki szolidaritást vállalt a demokratikus ellenzékkel az elmúlt évtizedben. Aláírta különféle tiltakozó íveinket – első alkalommal, amikor valamelyik tanítványa felkereste egy ilyennel, csöndesen megjegyezte, hogy csak menjünk bátran máskor is, ő aláír. Kerestük is: egyebek mellett a kalandosan elkészült „Feketében” c. szamizdat-kötettel, amelyet a Szeta javára adott irodalmi és grafikai művekből szerkesztett Kőszeg Ferenc munkatársaival, s aztán keményen konspirálva értékesítettük a rendőrségtől megmentett sajnálatosan kevés példányt. Egyik vásárlónk Vargyas professzor volt. Kerestük, amikor Demszky Gábor ellen rendőr általi fejbe veretése alkalmából „hatóság elleni erőszak”-ért vádat emeltek. Ott ült a professzor úr a Budai Központi Kerületi Bíróság tárgyalótermének első sorában, egészen addig, amíg ki nem dobtak mindnyájunkat a teremből. Bibó István barátja és a Nemzeti Parasztpárt politikusa volt hajdan, s ha valaki magyar nemzeti identitásán óhajt elmélkedni, vegye kézbe bátran Vargyas tanár úr könyvét, „A magyar népballada és Európá”-t. Megérti belőle, hogy a „nemzeti” mennyire a sokféle idegen sajátos hálózata.

Liska Tibor közgazdász a 60-as évek elején voltaképpen feltalálta a szamizdatot. Ökonosztát c. alapműve, mely csak 1988-ban jelent meg nyilvánosan, évekig járt kézről kézre illegálisan sokszorosított formában. Liska konok következetességgel szőtte közgazdasági álmait a demokratikus gazdaságról, az egyenlőnek született, a közösség felhalmozott értékeiből egyenlően öröklő vállalkozók egyenlő esélyű társadalmáról. A kérlelhetetlen demokratát köszöntjük szeretettel!

Szilágyi János György ókortudósról azt mesélik, a hadifogságban egy adag kenyeret adott egy darab papírért, hogy arra jegyezhesse Horatiussal kapcsolatos gondolatait. És ebben az egyszerű tényben benne van szinte az egész Szilágyi. A tudós, akinek a tudomány nem foglakozás, hanem egzisztenciális kérdés, s aki így jutott el az antik művészet, különösen a görög és etruszk vázafestészet kutatásában a világ legelsői közé. (Amit itthon nem mindenki vett volna észre.) Ezért nem ismer a felismert igazság kérdésében megalkuvást, sem magával, sem mással szemben. Mégsem lett soha merev, rideg dogmatikus, mert mindig megvolt benne a szelíd irónia, mással szemben is, magával szemben is – akár Horatiusban. Vir Mercurialis, a derűs és leleményes isten kedveltje, mint a költő, akin a fogságban is gondolkodott…






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon