Skip to main content

A liga nézőpontja

Vissza a főcikkhez →


 Mi a liga véleménye a találkozóról, mint politikai eseményről?

– Politikai hibának tartom, hogy Antall József az első adódó kényszerhelyzetben tárgyalt Nagy Sándorral, olyan szakszervezeti emberrel, aki személyében is kompromittálódott, felelős a munkavállalók és a szakszervezetek nehéz helyzetéért. Megkérdőjelezi ez a rendszerváltást, a kormány munkavállalókért folytatott politikáját. A kormány korábban hangsúlyozta: semleges a különböző szakszervezetek irányában, nem kíván különbséget tenni közöttük; most meg éppen azt a szervezetet részesítették előnyben, amely – véleményünk szerint – mindent megtett azért, hogy ne jöhessen létre az alulról építkező szakszervezetek esélyegyenlősége.

 Erre azt lehetne mondani: a semlegesség megvalósulhat úgy is, hogy egyszer az MSZOSZ-t fogadja, máskor a ligát…

– Erre azt tudom mondani: július végén Antall József úgy nyilatkozott: kész tárgyalni az érdekvédelmi szervezetekkel. Mi akkor megírtuk neki egy levélben, hogy örömmel vennénk, ha fogadna bennünket. Nem kaptunk választ. De az Országos Érdekegyeztető Tanács mint európai színvonalú érdekegyeztetési rendszer is megérdemelt volna annyit, hogy a miniszterelnök személyesen jelenjen meg, és üdvözölje létrejöttét. Szerét ejthette volna Antall annak is, hogy a Szakszervezeti Kerekasztal delegációját fogadja. Hogy a bányászsztrájk alatt, presszió hatására éppen az MSZOSZ-t választotta, azt mutatja, hogy nincs szakszervezeti politikája. Mondhatnám azt is, hogy megijedt.

 Nagy Sándor azt mondja: véletlenül esett épp a bányászsztrájk napjára a találkozó.

– Az üdülésügy önmagában nem indokol ilyen találkozót, de ha mégis, akkor előzőleg folyamatos egyeztetésnek kellett végbemennie, mégpedig csak az MSZOSZ-szel, a többi szakszervezetet kihagyva. Október 4-én, egy nappal a találkozó előtt volt egy Szakszervezeti Kerekasztal-ülés. Ott szó volt az üdülésről is, a bányászsztrájkról is. Megállapodtunk abban, hogy a kerekasztal üdülési bizottsága október 10-ére kidolgoz egy tervezetet; a bányászsztrájk ügyében pedig Forgács Pál, a liga elnöke javasolta egy érdekegyeztető jószolgálati bizottság felállítását. Ezt Nagy Sándor elvben nem kifogásolta, de, mondta sejtelmesen, hátha nem is lesz rá szükség. Esze ágában sem volt megmondani, hogy találkozni fog Antall-lal, és különösen nem azt, hogy mindent elkövet azért, hogy a kerekasztal álláspontját képviselje a találkozón. Az MSZOSZ-nek csak addig volt szüksége a kerekasztalra, ameddig a legitimitását növelte; most viszont fontosabbnak tartja azt a legitimációt, amelyet egy miniszterelnökkel elsőként kieszközölt tárgyalása jelenthet.












Megjelent: Beszélő hetilap, 41. szám, Évfolyam 2, Szám 48


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon