Skip to main content

Arccal a vidék felé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Utoljára az 1980–85-ös ciklus parlamentje fogadott el egy településfejlesztési koncepciót. Igaz, Hatvani szerint ennek bizonyos elemei átvehetők, mégis szükség van egy új, tudományos alapon nyugvó elképzelésre. Ma – és ez óriási hiba – keverik az elmaradott térségek megsegítését a térségek fejlesztésével, egyoldalúan csak foglalkoztatási kérdésnek fogják föl a problémát, munkahelyteremtésnek szentelve a Foglalkoztatási Alap csekély forrásait (az idén mindössze 1,5 milliárd forintot). Az elmaradott térségek lyukas korsóként viselkednek mindaddig, amíg nem törekednek az elmaradottság felszámolására, az infrastrukturális ellátottság javítására, megkülönböztetett adó- és hitelpolitikára. A másik baj az – mutat rá Hatvani képviselő –, hogy nincs gazdája a regionális politikának: az ezzel összefüggő feladatok legalább négy minisztérium között oszlanak szét, a költségvetés és az adótörvények megalkotása pedig zűrzavaros, mert nem segíti átfogó településpolitikai elképzelés.

Tavaly is, egy hónappal ezelőtt is interpellált az ügyben, miért nincs a kormánynak elképzelése; a kapott miniszteri válaszok mindkét esetben a halogatás benyomását keltették a képviselőben. A Hatvani–Gulyás–Horváth-féle határozati javaslat viszont feszült pillanatban bukkant a felszínre. Épp napirenden volt Budapest kukoricán térdepeltetése, amiért a Fővárosi Közgyűlés elutasította a világkiállítás-rendezést. A kormány az Expo apropójából fővárosi közlekedési beruházásokra szánt pár milliárdot büntetésből, no meg a hon 1100 éves foglalása alkalmából az elmaradott régióknak ígérte. Csütörtökön enyhült a kormány a vásott közgyűlés irányában, reményét fejezve ki, hátha megjavul. Tehát esetleg (bár a pénzügyminiszter egyelőre még Bangkokban van) mégiscsak lehet világkiállítás. De hétfőn Szabó Iván (MDF), a gazdasági bizottság elnöke még teljesen föl volt dúlva, és vad kirohanást intézett az SZDSZ „kemény vonala” és „politikai sandasága” ellen. „Nem köszönik meg ezt a döntést a budapestiek… és nem köszönik meg a vidékiek… és nem köszönik meg a határainkon túl élő magyarok sem…!”

Arccal a vidék és az 1100 éves haza felé! – biztatta a hallgatóságot a szónok. A honfiúi lelkesedés azonban alábbszállott, ahogy a területfejlesztési koncepciót sürgető indítvány került elő. A koalícióból legtöbben (ezen belül is jellemzően az MDF-centrumos Kónya, Kutrucz, Debreczeni, Salamon László, Szabó Iván) már a napirendre tűzés kérdésében is tartózkodtak, hát még amikor a kivételes és sürgős eljárásról kellett dönteni. A tartózkodás persze ugyanazt jelentette, mint a KDNP-s centrum ellenszavazatai. Bölcs döntés született végül is: nem sürgősen ugyan, de napirendre tűzték az indítványt. Ez azt jelenti, hogy az idén biztosan nem kerül sorra, holott a kormány idei beszámoltatását szorgalmazzák benne.

A borsodi képviselőtárs, az MDF-es Tóth Imre László az Észak-Magyarországban úgy magyarázta utólag tartózkodó állásfoglalását, hogy a kormány már amúgy is dolgozik a koncepción, amiként azt maga Keresztes K. Sándor miniszter is megmondotta volt. Szabó Iván pedig, amikor már nem csüngtek ajkain a tévénézők százezrei, mégiscsak fontosnak tartotta a Hatvaniak kezdeményezését. Szerdán a gazdasági bizottság fel is kérte a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, hogy még a ’92-es költségvetés megvitatása előtt tájékoztassa az országgyűlést „a terület- és településfejlesztési koncepcióról, valamint az erre alapozódó törvénykezési menetrendről”. Úgyhogy happy end van; de meglesz-e a kormánykoncepció?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon