E. J. [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Betlen János: Hankiss Elemér régóta tárgyalt velünk. Mi nem láttuk, hogy akár a politikai erők közötti békesség szempontjából, akár pénzügyileg és műszakilag reális alapokon nyugodna az új híradó. Híradót nem lehet lövészárokból csinálni, hanem csak ha valamiféle konszenzus veszi körül.

Beszélő: Múlt heti sajtótájékoztatóján az elnök azt mondta, hogy hosszú idő óta ez lesz az első év, amikor nem lesz adóssága a tv-nek, az új híradó egyébként is viszonylag kevés pénzbe kerül, úgyhogy már holnap megkezdődhet a műszaki bázisának lerakása.

– Én nem tapasztaltam, hogy a televíziónak fölösleges vagy egyáltalán igénybe vehető pénzeszközei lennének. Ellentmondásos hírek vannak a tv anyagi helyzetéről, azt kell mondanom. Olyan hangok is vannak, hogy jelentős deficit várható. De ez nem rám tartozik. Én csak azt látom, hogy nincs elképzelés arra, hogy melyik stúdióból adják, hol legyenek a szerkesztőségi szobák. Már régóta mégy ez így. És ha meg is volnának a technikai feltételek – mint ahogy nincsenek meg –, akkor is még legalább három hónapra volna szükség az önálló híradó megszervezéséhez.

Beszélő: Hogyan esett rád és Tarnói Gizellára a választás?

– Tulajdonképpen a januári híradópályázaton részt vevő csapat delegált minket ebbe tárgyalásba. A pályázaton mi, az Orosz-féle csapat indultunk (amely főleg rádiósokból állt), és a Bánó-féle csapat. A pályázatnak nem lett eredménye, és azóta sok idő telt el, most már azt sem lehet tudni, hogy akik a mi csapatunkban ott voltak, be akarnak-e szállni, és ha igen, mibe.

Augusztus közepén az elnök megint megkeresett minket, és akkor úgy gondoltuk, valahogy a dolgot le kell zárni; közöltük tehát vele, hogy november 1-jéig tartjuk az ajánlatunkat, hogy másik híradót csinálunk, addig legyenek kiürítve a megfelelő termek, és sorakozzanak bennük a gépek, nejlonnal letakarva. Szeptember végén írásban megkaptuk a feltételeket, amelyek között indulhatunk, de fenntartásaink voltak, sok minden hiányzott; akkor meghosszabbítottuk december 1-jéig a határidőt. Október közepén az elnök készült az új híradó bejelentésére, de mi mondtuk, hogy nincs mit bejelenteni, nem történtek meg a szükséges előkészületek. November 5-én megint találkoztunk, ő ismét felvetette, hogy el kellene kezdeni, mi akkor válaszoltunk úgy, hogy ennek már vége, hiszen az elnök nem sokkal azelőtt jelentette be, hogy ha megszületik a médiatörvény, akkor lemond. Hogy a tv és a rádió elnökének mandátuma ideiglenes (még ha esetleg csak egy év múlva is lesz meg a médiatörvény), azt szakmai berkekben már lehetett tudni. Én úgy sejtem, van egy alku, hogy a kormány most már nem forszírozza az alelnökök kinevezését, másfelől viszont induljon minden tiszta lappal a médiatörvény megszületése után. Nem tudom, hogy az új tévéhíradó indítása ebbe az alkuba hogyan illeszkedik bele, ezzel én nem is foglalkozom. De ilyen munkához létfontosságú a békesség, és ehhez az is hozzátartozik, hogy a majdani elnök szabad kezet kapjon abban, hogy kivel akar együtt dolgozni, akar-e velem együtt például, és hogy legyen-e egyáltalán másik híradó.

Beszélő: Hankiss Elemér nyűt levelében lényegében kormánypárti és ellenzéki szimpatizáns táborra osztja a sajtó művelőit. (A kettő között kell szerinte okosan egyensúlyozni.) Helyes-e, reális-e ez a beállítás?

– Annyi biztos, hogy nem tudnék elfogadni olyan megbízást, hogy én csak valamilyen táborból válogathatok. A válogatás szempontja csak egy lehet: tud vagy nem tud? Nem is engedhetnék meg magamnak más szempontot, mert nincsenek elegen, akik tudnak. „Alkotmányellenes” is, de a közéletre is káros, hogy politikai irányzatok szerint válogassunk az emberek közül.

Beszélő: November 5-én tehát közöltétek az elnökkel, hogy nem vállaljátok a másik híradót. Tudtál-e előre a múlt heti sajtótájékoztatóról, amikor mégis bejelentette döntését a párhuzamos híradó megszervezéséről?

– Nem. Meg is lepődtem, amikor utána fölhívott. Másnap két óra hosszat ültünk bent nála, de akkor sem mondhattunk mást, mint tíz nappal azelőtt.

• Belföld