A Sajtószabadság Klub aggodalmai igazolódtak: a Magyar Televízió vezetősége veszedelmes lépésre szánta el magát. A televízió elnökének minden ésszerű indok nélkül hozott döntése – új, második híradó indítása – érthetetlen módon megkérdőjelezi a pártoktól független, a szüntelen támadások közepette is magas színvonalon dolgozó mai híradó létet, és annak megszüntetését készíti elő. Ugyanakkor tovább szítja a médiaháborút, és kezelhetetlen indulatok felkeltésével, az ország lakosságának végzetes megosztásával fenyeget. A televízió szándékos szétzilálásának folytatása felveti az immár meg nem kerülhető kormányzati és parlamenti felelősség kérdését. Tudjuk, hogy a sajtó nagy része miért hallgatja el nyilatkozatainkat – nem tiltakozunk. Ez a diszkrimináló magatartás is példázza: a sajtószabadságot leghangosabban követelők csak saját maguknak biztosítják a sajtószabadságot.
Budapest, 1991. november 14.
A fenti nyilatkozat kapcsán lenne néhány kérdésünk az igen tisztelt Sajtószabadság Klubhoz:
1. Milyen sajtóorgánumokat kellene betiltani, mely újságírókat kellene a pályáról kitiltani, milyen kezdeményezéseket kellene még csírájában elfojtani ahhoz, hogy a sajtószabadság végre teljes legyen Magyarországon?
2. A Tv-híradó pártoktól való függetlensége elérte-e már a maximumát, vagy netán még fokozható?
3. A Sajtószabadság Klub tévéhíradós tagjai (pl. Pálfy G. István, Moldoványi Ákos, Várkonyi Balázs stb.) is magas színvonalúnak tartják-e a Tv-híradót, vagy csak a többiek?
4. Fegyvernyugvást hozna-e a médiaháborúban, ha a nyomtatott és elektronikus sajtóban csak a Sajtószabadság Klub tagjai tevékenykedhetnének?
5. Kiknek az indulatai válnának kezelhetetlenné, ha a második híradó beindulna?
6. Hogyan lehetne végérvényesen elhárítani a lakosság végzetes megosztásának a veszélyét?
7. Nem lenne-e erre nézve jó megoldás – már csak azért is, mert ez megoldaná a kormányzati és parlamenti felelősség problémáját is –, ha ismét bevezetnék az egypártrendszert, és Chrudinák Alajost neveznék ki a tv igazgatójává?
8. Megtudhatnánk-e mi is, hogy miért hallgatja el a sajtó nagy része a Sajtószabadság Klub nyilatkozatait?
9. Miért nem tiltakoznak ez ellen?
10. Ha – tegyük fel – a Sajtószabadság Klub hangosabban követelné a sajtószabadságot, akkor is elmondható lenne-e, hogy „a sajtószabadságot leghangosabban követelők csak saját maguknak biztosítják a sajtószabadságot”?
A válaszokat szívesen közöljük következő számunkban.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét