Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

– A kormánypárti képviselők nem szavazták meg a bizottság felállítását, egy sajtótájékoztatón le is szögezték, hogy ez a képviselőcsoport semmilyen felhatalmazással nem rendelkezik, tagjai csak egyéni képviselői jogaikkal élhetnek. Így igazán bizonyító erejű dokumentumok, belső utasítások, felvételek, levelek beszerzésére a jogosítványaink kevésnek bizonyultak. Nem foglalkozhattunk a személyi felelősség kérdésével, illetve a feltételezett szándékokkal sem. Egy sor olyan probléma merült fel, hogy elmaradtak intézkedések, amelyeket ugyan jogszabályok nem írnak elő kötelezően, de megtételüket nem is tiltják. A rendőrség tudott az előkészületekről, tudott a szkinhedek várható mozgásáról, vélhetőleg tudott arról is, hogy a szkinhedek mögött álló különböző szervezetek valamire készülnek október 23-án. Az információt a BRFK ifjúságvédelmi osztályától és a Nemzetbiztonsági Hivataltól kapták meg, de nem futtatták fel a megfelelő szintekre. Kizárólag a Köztársasági Őrezredet értesítették, a Belügyminisztériumot, vagyis az ünnepség megrendezésének a fő felelősét és magát Boross Pétert, aki személyesen is jelen volt a Kossuth téren, a rendőrség elmondása szerint nem értesítették. Boross Péter is megerősítette, hogy semmiféle előzetes információt nem kapott.

Beszélő: Hihető ez?

– A rendőrség, mondták, önálló szervezet, a saját hatáskörében kell megtennie a szükséges óvintézkedéseket. Ugyancsak súlyos hiányosság volt, hogy a köztársasági elnök urat és környezetét sem értesítették a várható mozgásról, az előkészületekről. Pedig hamar kiderült, hogy a szkinhedek milyen eszközökkel érkeznek Budapestre, milyen tömegben. A mozgásirányukból világosan lehetett tudni, hogy a Kolumbusz utcai Pofosz-székházba készülődnek. A Pofosz-székházban, jóval az ünnepség előtt már vita volt arról, hogy milyen magatartásformát tanúsítsanak a Kossuth téren.

Beszélő: Kiderült, hogy kik és pontosan miről vitatkoztak, és hogyan döntöttek?

– Megkérdeztük, készült-e valamilyen jelentés a Kolumbusz utcai eseményekről, hiszen szemtanúk még videokamerát is láttak olyan személyeknél, akiket feltevésük szerint a rendőrség vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal küldött. Azt az egyértelmű választ kaptuk, hogy semmilyen jelentés nem készült.

Beszélő: A Nemzetbiztonsági Hivatal képviselője hajlandó volt nyilatkozni a bizottságnak?

– Füzessy Tibor csak úgy vállalta a találkozást velünk, ha Boross Péter belügyminiszter úr is jelen van. A tárca nélküli miniszter válaszai végül megerősítő jellegűek voltak mindazzal kapcsolatban, amit Boross Péter mondott. Arra a kérdésre, hogy a rendőrség miért nem tájékoztatta a köztársasági elnök urat a várható veszélyről, Boross Péter azt felelte, hogy a rendőrség az európai normáknak megfelelően járt el. Ha ugyanis akkora a veszély, hogy az elnök biztonsága nem garantálható, akkor nem is szabad kiengedni a térre. Ha viszont a biztonsági szervek úgy ítélik meg, hogy a probléma kezelhető, akkor azért nem szabad szólni neki, hogy feleslegesen ne idegesítsék fel. Így aztán Göncz Árpádot teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az esemény. Abban igaza lehet a rendőrségnek, hogy ha az elnök elkezdi a beszédét, a hangosítás vélhetőleg elnyomja a zajt. De éppen ezért kellett volna informálni arról, hogy mi várható.

Beszélő: Sikerült-e feltárni, hogy kik szervezték a szkinhedek budapesti útját?

– Ez a különböző meghallgatásokból, dokumentumokból nagyjából már körvonalazható. Szóba jöhet a Pofosz, amelyik az utolsó pillanatban ingyen a rendelkezésükre bocsátotta a székházát. Szóba jöhet az ’56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség. Erőteljes szerepet játszott a szervezésben a Honvédhagyomány-őrző Szervezet, az ’56-os Magyarok Világszövetsége, az ’56-os Antifasiszta, Antibolsevista Szövetség. Ezek mind olyan szervezetek, amelyeknek korábbról közismert kapcsolataik voltak különböző szkinhedszervezetekkel, vagy ahogy ők nevezik, a konzervatív ifjak csoportjaival. Ugyancsak közismert, hogy a Keleti pályaudvaron a rendőrség várta a vidékről érkező szkinhedeket. Különféle ütőeszközöket vettek el tőlük, aztán a rendőrség végigkísérte az útjukat egészen a Pofosz-székházig, majd a Pofosz-székháztól a Kossuth térig. A rendőrség álláspontja szerint a kíséretre azért volt szükség, mert ez volt az egyetlen lehetőség, hogy szemmel tartsák őket. Más szakértők azt mondják, ha nincsenek ott a rendőrök, akkor a szkinhedek húsz méterre sem jutnak el a Keleti pályaudvartól, mert a környék a szkinhedellenes csoportok gyülekezőhelye. Vagyis a rendőrök nem annyira szemmel tartották, hanem inkább biztosították a szkinhedeket.

Beszélő: Senkit nem állítottak elő, akinél ilyen eszközöket találtak?

– Nem.

Beszélő: De mit mondtak, miért nem? Ha valaki biciklilánccal és baseballütővel, azaz felfegyverkezve, csoportosan érkezik Budapestre egy állami ünnepség színhelyére, arról feltételezhető a rendzavarás szándéka.

– Pintér Sándor azt mondta, értelmezhetetlen, mi számít támadófegyvernek. Álláspontja szerint így is túllépték a jogosítványaikat azzal, hogy elvették ezeket az eszközöket.

Beszélő: Felírták azoknak a nevét, akiket igazoltattak, illetve akiktől ütőszerszámokat vettek el?

– Nem tudom, erre nem kérdeztünk rá.

Beszélő: Videofelvételek nem készültek?

– De, kétféle is készült. A rendőrség kézikamerával menet közben folyamatosan készített felvételeket, és külön készített felvételeket a Köztársasági Őrezred is. Mind a két dokumentumanyagot készséggel rendelkezésünkre bocsátották, a rendőrség mintegy háromórás videoanyagot mutatott meg. Szemtanúk szerint a szkinhedek jelentős része már jóval az ünnepség megkezdése előtt megjelent a téren, és a korlátnál gyülekeztek, rögtön a miniszterek sorfala mögött. Itt megint fölvetődik az a kérdés, hogy amikor már sejteni lehetett, hogy készülnek valamire, nem lehetett volna-e szétoszlatni őket, hátrébb szorítani, akár valamilyen úton-módon eltávolítani a térről. Ebben megint a passzivitás, a határozatlanság mutatkozik meg. Tény, hogy az előzetes információknak köszönhetően nagyon erős biztosítás volt a téren, és mind az egyenruhás, mind a civil ruhás rendőrök folyamatos kapcsolatban álltak az irányítással. Maga Pintér Sándor is abban a helyzetben volt, hogy azonnal adhatott utasítást. Megkérdeztük, hogy ott a téren miért nem intézkedtek azonnal a botrány kitörésekor. A válasz az volt, hogy az emberek szétszórtan, különböző csoportokban ordítottak. Tehát vagy nem csinálnak semmit, vagy az egész teret kiürítik.

Beszélő: A videofelvételek szerint a kiabálók zöme nem szkinhed volt, hanem idősebbek, a Pofosz, az ’56-os szervezetek tagjai. Mit mondanak a rendőrök, nem láttak-e veszélyforrást abban, hogy a közönség nagy része az MDF ünnepségéről, a Bem-szobortól jött át a Kossuth térre?

– A közvélemény szemében a szkinhedek, a nácijelvényesek keltették a legnagyobb feltűnést. Mi is a szkinhed vonalra álltunk rá, az ő mozgásukat próbáltuk nyomon követni. Csak a végén derült ki, hogy tulajdonképpen az egész nem szkinhedügy volt, hanem szervezetek sokaságának volt benne része, a szkinhedek bizonyos értelemben csak kellékek voltak.

Beszélő: A Bem-szoborhoz kik szervezték a tömeget?

– Ezt nem vizsgáltuk. Biztos, hogy az ’56-os szervezetekben volt mozgósítás.

Beszélő: A Bem-szobornál Für Lajos mellett az ’56-os Szövetség alelnöke, Tajti Ferenc beszélt, aki március 15-én a Szabadság téren fegyverekkel fenyegetőzött. A Bem-szobortól a tömeg a Margit hídon át vonult a Kossuth térre, egy határőrök vezette teherautó nyomában, amelyen korhű ruhában, mintegy élőképként ’56-os felkelők foglaltak helyet. A tömeg élén a kormány tagjai, a rendőrség és a Köztársasági Őrezred vezetői egyenruhában; az emberek között egyenmelegítős határőrök röplapokat osztogattak – azután ez a sokaság kifütyülte a köztársasági elnököt. Nem volt ebben valami nagyon megtervezett, mondhatni programozott, legalizált botrány?

– Mi csak az állami szervek szerepét vizsgálhattuk. Ahhoz, hogy társadalmi szervezetek, vagy ne adj’ isten egy másik politikai párt háttérszervezését vizsgáljuk, nem volt semmiféle jogunk.

Beszélő: A belügyből kit hallgatott meg a bizottság?

– Boross Pétert.

Beszélő: És azokat, akik az ünnep forgatókönyvét összeállították? A BM Sajtóosztályának vezetőjét, munkatársait. Szabó Esztert, Barsi Tomajt?

– Bevallom őszintén, örültünk annak, hogy Boross Péter hajlandó volt válaszolni a kérdéseinkre.

Beszélő: Mi történik az összegyűjtött anyaggal?

– Átadjuk a Háznak. A meghallgatások jegyzőkönyvét, a dokumentumtárat, mindezt hivatalosan eljuttatjuk a Ház elnökének. Gondolkoztunk azon, hogy az ügyészségnek átadjuk-e az iratokat, de miután a Ház elnökének fölkérésére az ügyészség vizsgálatot indított a négy volt rendőrtiszt ügyében, akik többek közt október 23-ával kapcsolatban is elmarasztaló kijelentéseket tettek a rendőrség vezetőire és a belügyminiszterre, úgy ítéltük meg, hogy nincs szükség újabb kezdeményezésre, hiszen a vizsgálat amúgy is folyik.

Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.

• Belföld