Bányai Péter, Saszet Ágnes

Nyomtatóbarát változat

A romániai „felső százezer” szolidaritása nem ideológiai vagy nemzeti kritériumokon nyugszik, hanem a maffiózó típusú együttműködésen, klikkük érdekeinek ravasz és cinikus felismerésén, s adott esetben a kölcsönös zsarolási lehetőségeken. E képlet szemléletes példája a „Florica-botrány”.

A gyanúsítottak listáján ott szerepel Florin Georgescu pénzügyminiszter, Gheorghe Ion Danescu belügyminiszter, Viorel Hrebenciuc, a kormány főtitkára, Ionel Roman, a képviselőház titkára, Octavian Andronic, a Libertatea főszerkesztője és még vagy 12 államtitkár, belügyi, illetve hírszerző ezredes.

Történt ugyanis, hogy Gheroghe Florica vezérőrnagy, a pénzügyőrség főbiztosa április 15-én azzal a kéréssel fordult a parlamenthez, hadd terjeszthesse elő azokat a súlyos – számos magas rangú közéleti egyéniséget közelről és igen érzékenyen érintő – korrupciós ügyeket, melyek kivizsgálását a Belügyminisztérium és a Román Hírszező Szolgálat (SRI) minden igyekezetével meggátolni látszik. Április 21-én Georgescu belügyminiszter minden indoklás nélkül leváltotta Floricát és három helyettesét, közöttük Radu Hortopant. A szenátus és a képviselőház nemzet- és közbiztonsági bizottsága végül csak május 5-én fogadta a volt pénzügyőrségi főbiztost.

Közben azonban az Evenimentul Zilei megszerezte s közölni kezdte azokat az anyagokat, amelyeket Florica a parlamenti bizottságnak készített. S ez indította meg a lavinát: a sajtó és a közvélemény figyelme a „Florica-botrányra” összpontosult.

A megvédett feltaláló

De lássunk néhány konkrét esetet is, előrebocsátva azt, hogy a lista korántsem teljes, s egy-egy adott ügy kapcsán többnyire nehéz eldönteni, hogy adó-, illetve vámcsalásról, rosszhiszemű megvesztegetésről, hatalommal való visszaélésről van-e szó, vagy csupán a joghézagok ügyes, fondorlatos kihasználásáról.

Az Elon Kft. és Carom Kft. a Bakó megyei Onesti városában folytatott meglehetősen gyanús tevékenységet. A pénzügyőrség vizsgálatot indított ellenük, az eljárás eredményeiről pedig jegyzőkönyv készült, melynek címzettje az ügyészség volt. Ekkor lépett a színre Viorel Hrebenciuc, Bakó megye volt prefektusa, a jelenlegi kormány főtitkára. Megkérte Floricát – később meg is fenyegette –, hogy ne továbbítsa a jegyzőkönyvet. A vezérőrnagy azonban nem ijedt meg. A volt prefektus ekkor N. Ciobanu pénzügyőrhöz fordult azzal a kéréssel: segítsen régi barátján, Valentin Anastasiu, az Elon Kft. vezérigazgatóján, aki a jegyzőkönyv szerint csekély tizenöt törvénycikket szegett meg tevékenységével; vagyis törölje a jegyzőkönyvből azt a két paragrafust, amelyek a legsúlyosabb jogi következményekkel járnak. Végül is két jegyzőkönyv készült: az egyikből hiányzott az említett két paragrafus, ez jutott el a kormányhoz; a másik változat azonban teljes volt, s ezt kapta meg az ügyészség. S bár az Elon, a Carom és Hrebenciuc elleni vádakat nemcsak P. Albu és N. Ciobanu pénzügyőrök erősítették meg, de maga Hortopan volt főbiztoshelyettes is, a sajtóval korábban kitűnő viszonyban álló Hrebenciucot e tény nem rendítette meg. A botrány kitörése után egy ideig ugyan kerülte az újságírókat, később azonban fesztelenül jelentette ki: „igaz, hogy megpróbálta befolyásolni a vizsgálatot, de csak azért, mert volt bakói prefektusi minőségében kötelességének érezte, hogy megvédjen egy olyan nagy román feltalálót, mint amilyen Anastasiu úr”.

Füstbe ment rakomány

Az év elején a pénzügyőrség két teherautónyi (kb. 200 millió lej értékű) cigarettát kobozott el, mivel a rakomány fuvarlevele nem volt törvényes. Pár nap múlva Younes Hussein Mohamed libanoni állampolgár megjelent a pénzügyőrségen, s közölte az elképedt hivatalnokokkal, hogy ő a Baonetic Impex Kft. tulajdonosa, és ezúton kéri vissza az elkobzott árut. Mivel azonban semmilyen módon nem tudta bizonyítani, hogy ő a tulajdonos, illetve hogy az áru törvényes úton került az országba – kérését elutasították. De Hussein úr segítségére sietett Costka Voicu tábornok és Ionel Roman, a Nemzeti Demokratikus Megmentést Front (FDSN) képviselője.

Január 12-én Roman a parlamentbe invitálja Floricát, egy kis meggyőzés céljából – sikertelenül; később Costica Voicu tábornok telefonon próbálja jobb belátásra bírni a vezérőrnagyot – de ez is eredménytelen. Ez követően Roman már a parlament pecsétjével ellátott hivatalos levélben kérleli Floricát, hogy vizsgálja felül az ügyet – Hussein úr javára. A vezérőrnagy azonban a pecsét láttán sem hatódik meg. Végül Hussein úr maga jelenik meg a pénzügyőrségen, V. Muresan belügyi ezredes támogatásával: a belügyminiszterre hivatkoznak, és megpróbálják megvesztegetni Floricát. Azonban ez a kísérlet is kudarcot vall: az elkobzott árut nem kapják vissza…

Mr. X. állításai

1992. május 14-én az Eson Kft. kibérelt a titkosszolgálattól egy 50 szobás villát (Bukarest, London utca 30.) – gyanúsan alacsony bérért –, jóllehet a román törvények tiltják, hogy a SRI kereskedelmi tevékenységet folytasson. A cég tulajdonosai, akiket ilyen jóindulatúan és törvénytelenül támogat a SRI, a következők: Ekaterina Oproiu filmkritikus (Dej, Ceausescu, később Iliescu hű talpnyalója), Felicia Andronic, Mariana Andronic (Octavian Andronicnak, az SRI-párti Libertatea főszerkesztőjének felesége), Octavian Ioan Andronic, Liana Ulieru (Nicolae Ulieru SRI-szóvivő hitvese). Andronic főszerkesztő úr azonnal tiltakozott: nem ő a tulajdonos, névazonosságról van csupán szó! Az Andronic azonban meglehetősen ritka név, a tulajdonosok között viszont három Andronic is szerepel, arról nem is szólva, hogy a román törvények értelmében a házastársak házasság alatt szerzett tulajdona közös. Nem árt tudni azt sem, hogy a cégtulajdonos hölgyek férjei – Andronic főszerkesztő és Ulieru SRI-szóvivő – jó barátok. Andronic (a Romania Mare egyik kedvence) azzal utasítja el a vádakat, hogy „Florica vezérőrnagy szélhámos, a saját korrupciós ügyeit akarja leplezni csupán, és százezer dollárt fizetett az Evenimentul Zileinek, hogy beindítsa ezt a rágalmazó sajtókampányt…” Válaszul Florica rágalmazási pert indított a Libertatea és az Romania Mare ellen. A London utcai ház esete azonban nem zárult le az Eson Kft.-vel. A SRI ugyanis ugyanebben az épületben két hetilapnak is bérbe adott helyiségeket: az L. Lari szerkesztette Glasul Basarabieinck és a Rizea vezette Timpul című nem kevésbé szélsőséges és nacionalista kiadványnak…

A nacionalista lapok persze a vádlottak pártját fogják, államellenes akcióról, a Soros-bérencek felforgató tevékenységéről beszélnek. Annál érdekesebb az a mód, ahogyan a rafinált és kulturált nyelvezetű, diszkréten hatalompárti lap, az Adevarul kezeli az ügyet. Csak egy példa a sok közül: egy névtelen „igen magas beosztású személyiséggel” készített interjújának bevezetőjében Mircea Bunea bejelenti, hogy az Adevarul többé nem közli a Florica-ügy dokumentumait, mivel az nem a korrupció ellen irányul, „belső hatalmi harcról van szó”.

Az X. úrral készített interjú – bár névtelen – hitelesnek tűnik. X úr: „Ez politikai harc. Marakodnak a koncon. Itt nem a korruptak és a tiszták harcáról van szó…”

Riporter: „Spiroiu hadügyminiszter felháborodott, amiért leváltották Floricát…”

X úr: „Florica Spiroiu embere. Túlságosan is sokat tud… Túl sok embert tart a kezében… Innen ered viszálya is Florin Georgescu pénzügyminiszterrel.”

Riporter: „Ugye ön Florin Georgescu oldalán áll?”

X úr: „Georgescu tisztességesebb, mint a többi. Megpróbál rendet teremteni, de nem fog sikerülni.”

Riporter: „Ön azt sugallja, hogy senki sem tiszta ebben az ügyben, és ebből a botrányból nem lesz semmi?”

X úr: „Nem sugallom. Állítom.”

Szombati vagy hétfői Iliescu?

Május középén Vacaroiu miniszterelnök visszautasítja a vádakat, és „konspirációról” beszél; Danescu belügyminiszter pedig feljelenti Floricát a katonai ügyészségen – rágalmazás és a hatóságok megsértésének a vádjával. Pár napra rá azonban az FDSN kezdi felmérni a helyzet súlyát, és kéri az ügy kivizsgálását.

Mivel Romániában a hatalom jórészt az elnök kezében összpontosul, így a korrupciós botrány következményei elsősorban tőle függnek. Ion Iliescu május 22-én még azt nyilatkozza a prefektusoknak: „ez a leleplezéssorozat az ellenzék ördögi terve, hogy a kormányt megbuktassa”. Kijelentése azonban közfelháborodást vált ki, így alig 48 órával később visszakozik: „A korrupció erkölcsi és politikai veszély… küzdeni kell ellene függetlenül a korrupcióba keveredett személyek rangjától.” Ez eddig az elnök leghatározottabb kiállása a reformok mellett. De vajon melyik Iliescu igazi álláspontja: a szombati vagy a hétfői?

A Cristoiu című lap szerint az elnöki intézmény nem csupán az elnök személyét jelenti, hanem tanácsosainak csoportját is, így az igazi álláspont a hétfői hivatalos nyilatkozat, amelyet a tanácsosok dolgoztak ki. Az eredmény pedig az mutatja, hogy pillanatnyilag a tanácsosok liberális csoportja győzött a konzervatívokkal szemben. Kérdés persze, hogy mi történik, ha az Iliescu szívéhez és mentalitásához közelebb álló konzervatív tanácsadók csoportja kerül fölénybe?

Miután a kormánypárt is, az elnök is rájött, hogy nem lehet tovább elbagatellizálni a „Florica-botrányt”, felvetődött egy speciális parlamenti bizottság létrehozásának gondolata. Az eddigi három és fél év tapasztalatai szerint azonban Romániában egy botrány eltussolásához a legjobb módszer egy parlamenti bizottság létrehozása. És mégis: ez most egy különleges helyzet. A bizottságban ugyanis, kisebbségben bár, de jelen lesznek az ellenzék képviselői is.

A Cristoiu szerint, bár kicsi a valószínűsége, de van esély arra, hogy a parlamenti bizottság mégiscsak leleplez, felderít valamit. Ha pedig ez megtörténik, elkerülhetetlen a lavinaeffektus – s a következő lépés a Roman- és Stolojan-kormányok hasonló ügyeinek kivizsgálása lesz. Szerintünk viszont, jóllehet az ügyek eltussolására egyre kevesebb az esély, a „lavinától” való aggodalom felesleges. A parlamenti bizottságnak ugyanis alig három hét áll a rendelkezésére, s ez még a dossziék végigolvasására sem elég, nemhogy ellenőrizésükre, a tanúk kihallgatására, a következtetések levonására.

Egyébként is: jön a nyári parlamenti vakáció, jönnek új szenzációk, s Floricáról lassan mindenki megfeledkezik. Romániában ugyanis három és fél év alatt – a leleplezések, sajtókampányok ellenére – még senki sem került bíróság elé, amennyiben ügyének politikai vonzata is volt.

(Kolozsvár)

• Külföld