Skip to main content

Leleplezés – és?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Botrány Bukarestben


A romániai „felső százezer” szolidaritása nem ideológiai vagy nemzeti kritériumokon nyugszik, hanem a maffiózó típusú együttműködésen, klikkük érdekeinek ravasz és cinikus felismerésén, s adott esetben a kölcsönös zsarolási lehetőségeken. E képlet szemléletes példája a „Florica-botrány”.

A gyanúsítottak listáján ott szerepel Florin Georgescu pénzügyminiszter, Gheorghe Ion Danescu belügyminiszter, Viorel Hrebenciuc, a kormány főtitkára, Ionel Roman, a képviselőház titkára, Octavian Andronic, a Libertatea főszerkesztője és még vagy 12 államtitkár, belügyi, illetve hírszerző ezredes.

Történt ugyanis, hogy Gheroghe Florica vezérőrnagy, a pénzügyőrség főbiztosa április 15-én azzal a kéréssel fordult a parlamenthez, hadd terjeszthesse elő azokat a súlyos – számos magas rangú közéleti egyéniséget közelről és igen érzékenyen érintő – korrupciós ügyeket, melyek kivizsgálását a Belügyminisztérium és a Román Hírszező Szolgálat (SRI) minden igyekezetével meggátolni látszik. Április 21-én Georgescu belügyminiszter minden indoklás nélkül leváltotta Floricát és három helyettesét, közöttük Radu Hortopant. A szenátus és a képviselőház nemzet- és közbiztonsági bizottsága végül csak május 5-én fogadta a volt pénzügyőrségi főbiztost.

Közben azonban az Evenimentul Zilei megszerezte s közölni kezdte azokat az anyagokat, amelyeket Florica a parlamenti bizottságnak készített. S ez indította meg a lavinát: a sajtó és a közvélemény figyelme a „Florica-botrányra” összpontosult.

A megvédett feltaláló

De lássunk néhány konkrét esetet is, előrebocsátva azt, hogy a lista korántsem teljes, s egy-egy adott ügy kapcsán többnyire nehéz eldönteni, hogy adó-, illetve vámcsalásról, rosszhiszemű megvesztegetésről, hatalommal való visszaélésről van-e szó, vagy csupán a joghézagok ügyes, fondorlatos kihasználásáról.

Az Elon Kft. és Carom Kft. a Bakó megyei Onesti városában folytatott meglehetősen gyanús tevékenységet. A pénzügyőrség vizsgálatot indított ellenük, az eljárás eredményeiről pedig jegyzőkönyv készült, melynek címzettje az ügyészség volt. Ekkor lépett a színre Viorel Hrebenciuc, Bakó megye volt prefektusa, a jelenlegi kormány főtitkára. Megkérte Floricát – később meg is fenyegette –, hogy ne továbbítsa a jegyzőkönyvet. A vezérőrnagy azonban nem ijedt meg. A volt prefektus ekkor N. Ciobanu pénzügyőrhöz fordult azzal a kéréssel: segítsen régi barátján, Valentin Anastasiu, az Elon Kft. vezérigazgatóján, aki a jegyzőkönyv szerint csekély tizenöt törvénycikket szegett meg tevékenységével; vagyis törölje a jegyzőkönyvből azt a két paragrafust, amelyek a legsúlyosabb jogi következményekkel járnak. Végül is két jegyzőkönyv készült: az egyikből hiányzott az említett két paragrafus, ez jutott el a kormányhoz; a másik változat azonban teljes volt, s ezt kapta meg az ügyészség. S bár az Elon, a Carom és Hrebenciuc elleni vádakat nemcsak P. Albu és N. Ciobanu pénzügyőrök erősítették meg, de maga Hortopan volt főbiztoshelyettes is, a sajtóval korábban kitűnő viszonyban álló Hrebenciucot e tény nem rendítette meg. A botrány kitörése után egy ideig ugyan kerülte az újságírókat, később azonban fesztelenül jelentette ki: „igaz, hogy megpróbálta befolyásolni a vizsgálatot, de csak azért, mert volt bakói prefektusi minőségében kötelességének érezte, hogy megvédjen egy olyan nagy román feltalálót, mint amilyen Anastasiu úr”.

Füstbe ment rakomány

Az év elején a pénzügyőrség két teherautónyi (kb. 200 millió lej értékű) cigarettát kobozott el, mivel a rakomány fuvarlevele nem volt törvényes. Pár nap múlva Younes Hussein Mohamed libanoni állampolgár megjelent a pénzügyőrségen, s közölte az elképedt hivatalnokokkal, hogy ő a Baonetic Impex Kft. tulajdonosa, és ezúton kéri vissza az elkobzott árut. Mivel azonban semmilyen módon nem tudta bizonyítani, hogy ő a tulajdonos, illetve hogy az áru törvényes úton került az országba – kérését elutasították. De Hussein úr segítségére sietett Costka Voicu tábornok és Ionel Roman, a Nemzeti Demokratikus Megmentést Front (FDSN) képviselője.

Január 12-én Roman a parlamentbe invitálja Floricát, egy kis meggyőzés céljából – sikertelenül; később Costica Voicu tábornok telefonon próbálja jobb belátásra bírni a vezérőrnagyot – de ez is eredménytelen. Ez követően Roman már a parlament pecsétjével ellátott hivatalos levélben kérleli Floricát, hogy vizsgálja felül az ügyet – Hussein úr javára. A vezérőrnagy azonban a pecsét láttán sem hatódik meg. Végül Hussein úr maga jelenik meg a pénzügyőrségen, V. Muresan belügyi ezredes támogatásával: a belügyminiszterre hivatkoznak, és megpróbálják megvesztegetni Floricát. Azonban ez a kísérlet is kudarcot vall: az elkobzott árut nem kapják vissza…

Mr. X. állításai

1992. május 14-én az Eson Kft. kibérelt a titkosszolgálattól egy 50 szobás villát (Bukarest, London utca 30.) – gyanúsan alacsony bérért –, jóllehet a román törvények tiltják, hogy a SRI kereskedelmi tevékenységet folytasson. A cég tulajdonosai, akiket ilyen jóindulatúan és törvénytelenül támogat a SRI, a következők: Ekaterina Oproiu filmkritikus (Dej, Ceausescu, később Iliescu hű talpnyalója), Felicia Andronic, Mariana Andronic (Octavian Andronicnak, az SRI-párti Libertatea főszerkesztőjének felesége), Octavian Ioan Andronic, Liana Ulieru (Nicolae Ulieru SRI-szóvivő hitvese). Andronic főszerkesztő úr azonnal tiltakozott: nem ő a tulajdonos, névazonosságról van csupán szó! Az Andronic azonban meglehetősen ritka név, a tulajdonosok között viszont három Andronic is szerepel, arról nem is szólva, hogy a román törvények értelmében a házastársak házasság alatt szerzett tulajdona közös. Nem árt tudni azt sem, hogy a cégtulajdonos hölgyek férjei – Andronic főszerkesztő és Ulieru SRI-szóvivő – jó barátok. Andronic (a Romania Mare egyik kedvence) azzal utasítja el a vádakat, hogy „Florica vezérőrnagy szélhámos, a saját korrupciós ügyeit akarja leplezni csupán, és százezer dollárt fizetett az Evenimentul Zileinek, hogy beindítsa ezt a rágalmazó sajtókampányt…” Válaszul Florica rágalmazási pert indított a Libertatea és az Romania Mare ellen. A London utcai ház esete azonban nem zárult le az Eson Kft.-vel. A SRI ugyanis ugyanebben az épületben két hetilapnak is bérbe adott helyiségeket: az L. Lari szerkesztette Glasul Basarabieinck és a Rizea vezette Timpul című nem kevésbé szélsőséges és nacionalista kiadványnak…

A nacionalista lapok persze a vádlottak pártját fogják, államellenes akcióról, a Soros-bérencek felforgató tevékenységéről beszélnek. Annál érdekesebb az a mód, ahogyan a rafinált és kulturált nyelvezetű, diszkréten hatalompárti lap, az Adevarul kezeli az ügyet. Csak egy példa a sok közül: egy névtelen „igen magas beosztású személyiséggel” készített interjújának bevezetőjében Mircea Bunea bejelenti, hogy az Adevarul többé nem közli a Florica-ügy dokumentumait, mivel az nem a korrupció ellen irányul, „belső hatalmi harcról van szó”.

Az X. úrral készített interjú – bár névtelen – hitelesnek tűnik. X úr: „Ez politikai harc. Marakodnak a koncon. Itt nem a korruptak és a tiszták harcáról van szó…”

Riporter: „Spiroiu hadügyminiszter felháborodott, amiért leváltották Floricát…”

X úr: „Florica Spiroiu embere. Túlságosan is sokat tud… Túl sok embert tart a kezében… Innen ered viszálya is Florin Georgescu pénzügyminiszterrel.”

Riporter: „Ugye ön Florin Georgescu oldalán áll?”

X úr: „Georgescu tisztességesebb, mint a többi. Megpróbál rendet teremteni, de nem fog sikerülni.”

Riporter: „Ön azt sugallja, hogy senki sem tiszta ebben az ügyben, és ebből a botrányból nem lesz semmi?”

X úr: „Nem sugallom. Állítom.”

Szombati vagy hétfői Iliescu?

Május középén Vacaroiu miniszterelnök visszautasítja a vádakat, és „konspirációról” beszél; Danescu belügyminiszter pedig feljelenti Floricát a katonai ügyészségen – rágalmazás és a hatóságok megsértésének a vádjával. Pár napra rá azonban az FDSN kezdi felmérni a helyzet súlyát, és kéri az ügy kivizsgálását.

Mivel Romániában a hatalom jórészt az elnök kezében összpontosul, így a korrupciós botrány következményei elsősorban tőle függnek. Ion Iliescu május 22-én még azt nyilatkozza a prefektusoknak: „ez a leleplezéssorozat az ellenzék ördögi terve, hogy a kormányt megbuktassa”. Kijelentése azonban közfelháborodást vált ki, így alig 48 órával később visszakozik: „A korrupció erkölcsi és politikai veszély… küzdeni kell ellene függetlenül a korrupcióba keveredett személyek rangjától.” Ez eddig az elnök leghatározottabb kiállása a reformok mellett. De vajon melyik Iliescu igazi álláspontja: a szombati vagy a hétfői?

A Cristoiu című lap szerint az elnöki intézmény nem csupán az elnök személyét jelenti, hanem tanácsosainak csoportját is, így az igazi álláspont a hétfői hivatalos nyilatkozat, amelyet a tanácsosok dolgoztak ki. Az eredmény pedig az mutatja, hogy pillanatnyilag a tanácsosok liberális csoportja győzött a konzervatívokkal szemben. Kérdés persze, hogy mi történik, ha az Iliescu szívéhez és mentalitásához közelebb álló konzervatív tanácsadók csoportja kerül fölénybe?

Miután a kormánypárt is, az elnök is rájött, hogy nem lehet tovább elbagatellizálni a „Florica-botrányt”, felvetődött egy speciális parlamenti bizottság létrehozásának gondolata. Az eddigi három és fél év tapasztalatai szerint azonban Romániában egy botrány eltussolásához a legjobb módszer egy parlamenti bizottság létrehozása. És mégis: ez most egy különleges helyzet. A bizottságban ugyanis, kisebbségben bár, de jelen lesznek az ellenzék képviselői is.

A Cristoiu szerint, bár kicsi a valószínűsége, de van esély arra, hogy a parlamenti bizottság mégiscsak leleplez, felderít valamit. Ha pedig ez megtörténik, elkerülhetetlen a lavinaeffektus – s a következő lépés a Roman- és Stolojan-kormányok hasonló ügyeinek kivizsgálása lesz. Szerintünk viszont, jóllehet az ügyek eltussolására egyre kevesebb az esély, a „lavinától” való aggodalom felesleges. A parlamenti bizottságnak ugyanis alig három hét áll a rendelkezésére, s ez még a dossziék végigolvasására sem elég, nemhogy ellenőrizésükre, a tanúk kihallgatására, a következtetések levonására.

Egyébként is: jön a nyári parlamenti vakáció, jönnek új szenzációk, s Floricáról lassan mindenki megfeledkezik. Romániában ugyanis három és fél év alatt – a leleplezések, sajtókampányok ellenére – még senki sem került bíróság elé, amennyiben ügyének politikai vonzata is volt.

(Kolozsvár)
























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon