Skip to main content

Mit fogadtunk el?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Történeti kötelezettségének eleget tett az új Országgyűlés azzal, hogy törvénybe iktatta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét. A honatyák egyetértettek abban, hogy a parlament ezzel a formális, de jelképes értékű aktussal kezdje meg tevékenységét, hiszen 1956 forradalmának is az volt a célja, ami a mai parlamenté: a demokratikus, független Magyarország megteremtése. Így senki sem aggályoskodott amiatt, hogy a törvénytervezet szövegét a képviselők csak a frakcióüléseken ismerhették meg, ha megismerhették, és nem kapták kézhez. De hiszen egy ilyen szöveg némelyeknek tetszik, némelyeknek kevésbé, inkább ünnepélyes nyilatkozat, mint valóságos jogszabály.

Ehhez képest némi meglepetést okozhatott, hogy a Ház tagjai az ülésteremben egy „új változat” feliratú szöveget találtak a padjukon – a régi változatnak se híre, se hamva. Az új változat, amelyet korábban csak a frakcióvezetők láttak (s ők is csak kutyafuttában), a réginél rövidebb és általánosabb volt, tartalmazott azonban újdontúj második szakaszt is. Ez a paragrafus kimondja, hogy az Országgyűlés „október 23-át, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünnepnappá nyilvánítja”.

Ez a törvényhely már korántsem jelképes csupán – de mit is jelent? Korábbi jogszabályaink ismertek fizetett munkaszüneti napokat (ilyen május 1. vagy augusztus 20.), és ismertek egy nemzeti ünnepet: április 4-ét. A nemzeti ünnepnap ha nem sajtóhiba – jogi újdonság. A bizonytalanságot csak fokozta, hogy az Országgyűlés megbízott elnöke, Szabad György professzor a szavazás eredményét úgy hirdette ki, hogy már nemzeti ünnepről szólt.

A múlt év őszén még úgy állt a dolog, hogy népszavazással kell eldönteni, melyik jeles nap legyen a nemzeti ünnepünk – az a hivatalos, állami ünnep, amikor külképviseleteink vendégül látják a fogadó ország politikai vezetőit, a diplomáciai testületeket stb. –: március 15-e, augusztus 20-a vagy október 23-a. Népszavazásra ehhez persze nincs szükség. Országgyűlési szavazásra azonban nyilvánvalóan igen. Ehhez pedig tudni kelletik, miről is szavaz a Ház.

Most ugyanis nem világos, azt szavazták-e meg a képviselők, hogy október 23-a ünnepnap, azaz fizetett munkaszüneti nap legyen, vagy azt-e, hogy október 23-a legyen a Magyar Köztársaság hivatalos nemzeti ünnepe.

Az a két személy, aki tartózkodott a szavazástól, aligha azért tett így, mert nem tekinti a forradalom napját megünneplésre méltónak. Inkább talán azért, mert lázasan megérteni próbálta, mire is kellene igent mondania.

A többiek vajon mind értették?














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon