Skip to main content

Tapsoljunk Gazsinak,

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


olyan pompás kisesszét írt a HVG július 4-i számába. Arról szól, hogy téved, aki arra spekulál (vagy attól retteg), hogy Magyarországon 1994-ben netán nem lesznek szabad választások. Téved, aki nem látja világosan, hogy „a demokratikus gondolatnak nincsenek riválisai a mai Magyarországon”. Sem a szélsőjobb, sem a szélsőbal nem képes diktatúrát teremteni. De azért zűrzavar, bizonytalanság és erőszak lehetséges.

E következtetéshez szellemes helyzetleírás után jut el TGM. Elmondja, hogy az „»ellenzéki koalíció« rövid életű ábrándja egyelőre szertefoszlott”. Elmondja, némely szocialisták egyre agresszívabban követelik, hogy a liberálisok parírozzanak az MSZOSZ kérdésében. Hogy a Demokratikus Chartát egyes szóvivői afféle antifasiszta népfrontnak fogják fel, amelyben csakis a szocialistáké lehet a vezető szerep.

Csak az a kérdés, mi is volt a baj néhány hónapja még Tölgyessyvel. Hiszen még itt is kritikaként hangzik el, hogy „Tölgyessy szerint az SZDSZ egyenlő távolságot tart az MDF és az MSZP között”. A közelmúltban, ha jól emlékszem, ez volt a már-már világnézeti különbség Tölgyessy és a Liberális Koalíció között: Tölgyessy sok tekintetben az MDF-hez hasonló konzervatív erőt látott az MSZP-ben, az SZDSZ kívánta modern Magyarország ellenlábasát, nem pedig stratégiai szövetségest a jobboldal elleni küzdelemben. Akkoriban Tölgyessy az SZDSZ-t – a liberális centrumpártot – szorongató „konzervatív harapófogóról” beszélt – micsoda komolytalan ötlet! Ma Magyar Bálint (Magyar Hírlap, július 7.) „antiliberális satu”-ról. Ami műszakilag persze egészen más. Néhány hónapja szűk látókörű mini MDF-es szemlélet volt a Tellér Gyuláé, mert nem számolt az MSZOSZ-ben megtestesülő realitással. Néhány hónapja a Beszélőtől is furcsa renitenskedés volt, hogy nem közölte a Demokratikus Charta május 1-jei szociális kiáltványát amelyről TGM most kimutatja, hogy fő elemeit az MSZP programjából vették át.

Mindez rendben van, tempora mutantur, olykor igen gyorsan. De nem lehetne esetleg megemlíteni, hogy Tölgyessynek, Tellérnek, a Beszélőnek netán igaza volt? Vagy legalább annyit: némi kis igazuk nekik is volt?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon