Skip to main content

Övék itt a tér

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Next 1991?

Harcban állnak…


Az elmúlt héten a XII. kerületi SZDSZ-csoport megvitatta a kft. ügyét, ahol újságírók is jelen voltak. A vitán elhangzott néhány markáns véleményt ismertetjük.

Nádasi Tibor kerületi képviselő

A fővárosi törvény előkészítése kapcsán volt arról szó, hogy egyes nagy értékű kerületi ingatlanokat a főváros hatáskörébe utaljanak. A személyi jövedelemadó-elosztásnál sem bántak a XII. kerülettel túlságosan jószívűen.





A dokumentálható történet ez év január 14-én kezdődött. Ekkor a kerületi testület vállalkozási bizottsága az önkormányzati vagyon hasznosításának kidolgozására ad hoc bizottságot választott. A bizottság nem tétlenkedett. Pár nap alatt kiforrott javaslattal állt elő, amit a kerületi testület már január 21-én határozatban fogadott el.

Az ad hoc bizottság koncepciójának megfelelően, döntően a föld-, illetve az önkormányzati törvény alapján, a kerület első lépésként – egymillió forintos alaptőkével – egyszemélyes, korlátolt felelősségű társaságot hozott létre. Ugyanakkor a kerületben lévő, legkönnyebben mobilizálható ingatlanvagyon esetében megvonta az IKV-tól a kezelői jogot, s a Polgármesteri Hivatal Pénzügyi és Tervosztályára ruházta azt.

„Ezen eljárásra azért van szükség, hogy az Önkormányzat rendelkezhessen az ingatlanok további sorsáról” – olvashatjuk az ad hoc bizottság jelentésében. Ha minderre sor kerül, akkor a kerületi testület következő ülésén – adja meg az ütemezést az ad hoc bizottság – alaptőke-emelést kell végrehajtani a kft.-ben, azaz a kerületi ingatlanok egy részét bevinnék a kft.-be, s ezek értékével megemelnék az alaptőkét. S itt idézzük ismét pontosan az ad hoc bizottság jelentését: „Az apportemelés után az ingatlanok a döntéssel együtt egyidejűleg gazdasági társasági tulajdonba kerülnek, így az önkormányzati tulajdon ezen részére a fővárosi törvény és így a vagyonátadó bizottságok hatásköre nem terjed ki.”

Mint a kerületi önkormányzat január 21-i rendkívüli ülésének jegyzőkönyve is bizonyítja, a kft. megalakítása melletti legfőbb érv ez utóbbi. Dr. Mészáros György (SZDSZ), az idézett ad hoc bizottság elnöke – később a kft. felügyelőbizottságának elnöke – elmondta: „felmerült az igény egy olyan kft. megalakítására, amelyik… konzerválná az önkormányzati tulajdonjogot.” Sebes Gábor, kerületi polgármester szerint a fővárosi törvénytervezet parlamenti vitájában nem nagyon számíthatnak arra, hogy az ő érdekeiket képviselik, ezért a parlamenten kívüli nyomásgyakorló eszközökre van szükség. Ez alatt az említett kft. létrehozását értette. Legmarkánsabban dr. Udvardy-Nagy István (MDF) fogalmazott: „nekünk elsősorban kötelezettségünk a kerületi lakosok érdekeinek a képviselete, és nem különböző szempontok szerinti aggályoknak a kérdése.”

Azon a bizonyos január 21-i ülésen a kerületi testület nagy többséggel elfogadta az ad hoc bizottság koncepcióját. Mindezt zárt ülésen tette, ahogy minderről a továbbiakban is zárt üléseken tárgyaltak. Talán ez az oka annak is, hogy a XII. kerületi polgármester kérdésünkre cáfolta, hogy bármiféle kft.-t létrehoztak volna. Válaszolt viszont kérdéseinkre Zachariás Klára, illetve Vértesné Bachler Otília (SZDSZ-es képviselők), akik a jegyzőkönyvek tanúsága szerint kritizálták a kft. megalakítását. Ők sérelmezték, hogy ezt a kerület számára nagy fontosságú ügyet titkosították, ráadásul úgy, hogy határidőt sem szabtak a titkosságnak. Mint Zachariás Klára elmondta, a kerületi polgármester szerint amíg a kerületi testület tagja, addig kötelező rá a testület titkosító határozata. Ő azonban – Bachler Otíliával együtt – ezt morális okokból nem tartja elfogadhatónak.

Mindenesetre a kerületi önkormányzat három nappal az egymilliós tőkével létrehozott kft. társasági szerződés kelte után apportként 119 kerületi ingatlant 2,7 milliárd forint értékben bevitt a kft.-be. Úgy tűnik, az nem jelentett gondot, hogy az ingatlanok értékbecslése csak 1991. február 7-én született meg. Következő lépésként február 21-én – épp aznap, amikor 73 újabb ingatlan értékbecslése elkészült – 1,5 milliárd forint értékben bevitték ezeket az ingatlanokat a kft.-be. Így a cégbíróság által viharos gyorsasággal, március 4-vel bejegyzett kft. vagyona immáron meghaladja a 4,2 milliárd forintot.

A kft. ügyében a testület nem a párthovatartozás szerint oszlott meg. Ennek bizonyítéka, hogy a kft. ügyvezető igazgatója, Simon Tamás Ferenc, az MDF korábbi kerületi polgármesterjelöltje lett (a kerületi testület tagja) s a felügyelőbizottságban az MDF és a KDNP tagjai vannak többségben. A felügyelőbizottság tagjai egyébként mind az önkormányzat vállalkozási bizottságának tagjai – amit Zachariás Klára és Bachler Otília súlyosan kifogásol, mert ezzel sérülhetnek a kerület egyéb fontos feladatai és céljai. Zachariás Klára fölvetette azt is, hogy nem szerencsés, hogy a kft. vezetői egyben az önkormányzati testületnek is tagjai. Félő az is, hogy a kerület érdekeinek védelmére nem elegendő a társaság alapító okiratának az a rendelkeitóse, hogy az ügyvezető az alapító hozzájárulása nélkül nem dönthet más társaságban való részesedés megszerzéséről, más társaságba való belépésről.

E félelmét mindenesetre megfontolandóvá teszi a már idézett jegyzőkönyvnek az a részlete, amely szerint az ügyvezető igazgató – akit az önkormányzat hivatali idejénél hosszabb időre, öt évre választottak – a törzstőke egynegyedéig a taggyűlés hozzájárulásával köthet szerződéseket.

Meg kellett volna várni a fővárosi törvényt, s biztosítani azt is, hogy a főváros is elláthassa az alapfeladatait – véli Bachler Otília. Most óriási egység van a kerületek között, de ha a főváros nem lesz már ellenség, akkor egymás ellen is megindulhat a kerületek belháborúja, aminek beláthatatlan következményei lehetnek – véli. Az esetleg törvényes kft. létrehozása morálisan mindenképpen megkérdőjelezhető, de a kerületek és főváros ellentéteire mindenképpen megoldást kell találni. Mint Bachler Otília mondta, szerinte a kerületi testületet azért is lehetett viszonylag könnyen a kft. megalakítása mellé állítani, mert a fővárosi közgyűléstől nagyon kevés információ érkezett. Így a fővárossal szembeni félelmek jobban megalapozhatóak voltak. Szükség lenne a közvetlenebb tájékoztatásra.

Zachariás Klára úgy véli, hogy az SZDSZ plebejus szárnya kisebbségbe került, amelynek véleményét sem igen hallgatják meg. Példaként hozta, hogy néhány SZDSZ-es kerületi képviselő jóval később tudta meg a kft. megalakítási tervét, mint a kerületben ellenzékben lévő kormánypártok tagjai. Sokféleképpen lehet értékelni a kft. megalakítását, de az bizonyos, hogy titkosítva semmiképpen nem lehet ezeket az ügyeket kezelni, súlyos politikai hiba a titkolózás.

Ha a XII. kerületi önkormányzat által alakított kft. jogszerű, akkor tehát könnyen meglehet, hogy a kft.-be már eddig bevitt s a szintén erre a sorsra váró további ingatlanok kikerülnek a most – sok hónapos késéssel – meghozandó törvények hatálya alól. S ehhez még csak annyit: Sebes Gábor januárban testületi ülésen azt állította, hogy tudomása szerint a fővárosban nyolc másik kerület foglalkozik az övékhez hasonló kft. létrehozásának tervével…






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon