Skip to main content

Csőre töltve II.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Néhány másodperc bénultság után valamelyik fiatal rohant az ügyeletes orvosért. (Már csak a halál beálltát tudta megállapítani.) Mire a rendőrök is odaértek a rendelőhöz, az orvos már visszafelé jött a helyszínről. Mintegy negyedóra telt el a lövés óta.

A két rendőr a helyszíntől tisztes távolban először rádiózni próbált a kapitányságra, de adóvevőjük nem működött. (A lökdösődés során a földre esett, onnan szedték fel.) Kénytelenek voltak begyalogolni a kapitányságra, ott végre autót kaptak, azzal indultak a parancsnokukért és az orvosért. (Hogy hová előbb, erről mást mond a főtörzsőrmester és parancsnoka, a százados. Az ügyészségi nyomozás nem tartotta szükségesnek tisztázni. Azt sem, hogy miért nem kíséreltek meg azonnal segítséget nyújtani a lelőtt fiúnak a rendőrök.)

Már nem volt mit csinálni. Értesítették a megyei ügyészt, s aztán jelentést készítettek.

A Debrecenből érkező ügyészségi nyomozók dúskálhattak a tanúkban: a gyerekek jó része órákig várt a helyszínen. Őrizték a barátjuk holttestét, s tanúskodni akartak: el akarták mondani, hogy a főtörzsőrmester megölte Sípos Imrét, hogy szinte véletlen, hogy nem mást talált el, hogy iszonyat, ami történt! Ám a rendőrségen arról értesültek, hogy itt nem ők vádolnak, hanem őket vádolják: csoportos hatóság elleni erőszakkal. Ők azt mondják, lefogták Sípost, a rendőrök azt mondják, Sípossal együtt támadták a fiatalabbik rendőrt. A fiúk vallomását mint érdekeltekét és elfogultakét a vizsgálat nem vette tekintetbe.

Senki nem tudja pontosan, hogy mi történt. A helyszínt csak nagy késéssel biztosították, bizonyítási kísérlet, vagyis az események rekonstruálása nem történt meg. Senki nem tudja pontosan, ki hol állt, merre mozdult, mit láthatott és mit hallhatott október 23-án hajnali 3 órakor.

Az orvosszakértői vélemény két változatot is valószínűsít: a rendőr lábra célzott, de a barátai által rángatott Sípos Imre megtántorodott, lerogyott, s ezért érte a lövés a mellkasát. Vagy állt, s akkor a főtörzsőrmester mellkasra célzott, szemből, kinyújtott karral. Ez esetben, mondhatni, kivégezte a fiút. Ha viszont már a földre rántották, fölösleges volt lőnie.

A megyei főügyészség vizsgálata jogosnak és szükségesnek találta a fegyverhasználatot. A határozat indoklásában az szerepel, hogy Sípos elvette a főtörzsőrmester gumibotját, nem volt egyéb kényszerítő eszköze, csak a pisztolya. A helyszínen valóban találtak egy gumibotot, csakhogy azt a vizsgálat nem tisztázta, kinek a gumibotja is volt az.

A főtörzsőrmester nem tud arról, hogy az övé elveszett volna. Szerinte megvan, s egy pillanatig sem hiányzott. Viszont azt mondta, nem olvasta a határozatot.

Sípos Imre édesanyja az eset után kórházba került, az apja pedig keresi a fia becsületét. Ügyvédet keresett, s a helyi Fidesz közvetítésével talált is, két fiatal debrecenit, dr. Borsy Jánost és dr. Léka Andort. Segítségükkel raktam össze a történetet.

Balmazújvárosban a fiatalok nem tudnak napirendre térni Sípos Imre értelmetlen halálán. Temetésén valóságos demonstráció volt, s a tett színhelyén koszorúk cserélődnek. Ahogy múlnak a hetek, a történet valami újkori balladává kerekedik. Nem lesz könnyű dolga az újabb vizsgálóknak, ugyanis az ügyvédek panasza nyomán némi késéssel ugyan, de a megyei főügyész új vizsgálatot rendelt el. Azt az árkot, amelyikbe Sipos Imrét a főtörzsőrmester belelökte, azóta valamilyen városi kezek betemették.

A fiatalabbik rendőr – alig néhány héttel október 23. előtt húzta föl a mundért – leszerelt azóta, s elköltözött. A főtörzsőrmester betegállományba ment, s úgy hírlik, áthelyezik Hadháztéglásra.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon