Endrődy Pál

Nyomtatóbarát változat

Erzsébetváros polgármestere beiktatásakor jelképesen leverte öltönyének hajtókájáról SZDSZ-jelvényét és kijelentette, hogy pártatlan marad, amíg tisztségét betölti.

Akkor, 1990 őszén úgy láttuk, helyesen tette. Nem gondoltuk, hogy az omladozó bérházak, szociális segélyek, pedagógusi fizetések problémáját ideológiai alapon meg lehet oldani. Akkor még túl lelkesek voltunk, mindnyájan hittünk abban, hogy hamar rendet csinálunk az IKV háza táján, és a bérlőket is gyorsan tulajdonhoz juttatjuk. Akkor még nem láttuk, hogy a polgármester csak egy képviselő a sok közül, hatalomittas társai a legkisebb mozdulatába beleköthetnek, és ami a legnagyobb baj, azt hittük, hogy a szabadság, demokrácia, liberalizmus, privatizáció másnak is ugyanazt jelenti, mint nekünk.

Mára kiderült, hogy a legfontosabb kérdésben éles nézetkülönbségek vannak – az SZDSZ-en belül. A 20 SZDSZ-es képviselő fele úgy gondolta, jobban járnak a bérlők, ha nem törekednek tulajdonra, mert „egyrészt nem tudják, hogy mit vesznek meg, másrészt nem biztos, hogy anyagilag bírni fogják a költség- és felújítási számlákat fizetni, és akkor megint csak az önkormányzathoz fognak szaladni segítségért”. Megoldásuk sajátosra sikeredett: kétszeresére emelték az eladási árat, amelynek egy részét az önkormányzat a ház számlájára fizetné vissza.

A másik 10 képviselő – híven  az SZDSZ privatizációs elméletéhez – a lakások minél gyorsabb eladását szorgalmazza, mégpedig a rendszerváltás előttinél is olcsóbban. Sok választási lehetőség nincs, hiszen amennyiben „sikerülne” a bérlakásokat önkormányzati tulajdonban tartani, akkor a kb. 20 milliárdos felújítással az önkormányzatnak egyedül kellene szembenéznie.

Az állampolgár nyűgös lett…

A két csoport akkor került igazán szembe egymással, amikor közel egy évvel ezelőtt a bérlakáspártiak a lakáskoncepció megszületéséig kiharcolták az eladások leállítását, de az ígért határidőre sem a koncepció, sem az új tilalmi lista nem született meg.

A két csoport közötti vita látszólag szakmai, de valójában politikai. A „Gondoskodó önkormányzat” szlogen első pillantásra megengedi azt a lehetőséget, hogy az SZDSZ a paternalista állam szerepébe lépjen, és a szegényeknek pénzt, a tulajdont akaróknak öröklakást, a bérelni vágyóknak bérlakást adjon. Miután az így „gondoskodók” nem bíztak eléggé az állampolgárban, a lakásukat megvásárolni szándékozóktól biztos, ami biztos alapon kétszeres összeget kérnek, hogy annak egy részét a ház felújítására visszafordítsák.

Az állampolgár azonban nyűgös lett, amit tízezer levél bizonyított: ugyan engedjék már meg neki azt a lehetőséget, hogy eldönthesse, mit csinál a pénzével! Elege van abból, hogy azért kérnek kétszeres pénzt, hogy a felével megmondják, mit csináljon!

A paternalista „Gondoskodó önkormányzat”-tal szemben a másik gondoskodás egyszerű: segíteni kell az állampolgárt tulajdonossá válni.

A viták során az SZDSZ-es képviselők bérlakást szerető csoportja nyíltan kommunistának nevezte a privatizációt támogató csoportot azért, mert az MSZP képviselője is a lakáseladások (és a piacgazdaság) híve.

Kettészakadt a testület, mégpedig az SZDSZ mentén. A Fidesz (4 képviselő) és az MDF (6) az egyik csoporttal, az MSZP (1), MSZDP (1) és a kisgazdák (1) a másik csoporttal tartanak.

Azoknak, akik resztvettek már önkormányzati testületi ülésen, sok illúziójuk a szakértelmet illetően nincs. Az azonban szembetűnő, hogy a Fidesz, bár a „nagypolitikában” sokszor liberálisabb, mint az SZDSZ, itt mégis a komoly lakossági tiltakozást kiváltó privatizációellenes rendeletet támogatja. Akárcsak az MDF. A cél egyértelmű: az SZDSZ-t segíteni a szétbomlásban. A baj az, hogy az SZDSZ ebben partner.

Kettős értelemben is „vég”

Bár megnyertük a fővárosi választásokat, az SZDSZ-nek (akárcsak a többi pártnak) nem született meg az elképzelése a legfontosabb kérdésben, a lakásvagyon kezelésében. Ezzel a kerületek – mint régen a végvárak a törökökkel – birkóznak, mondhatni teljesen eredménytelenül. Az eredménytelenségben fontos „segítség” az önkormányzati törvény, a pénztelenség és legfőképp az infláció.

Ez utóbbi tereli be az önkormányzatokat a zsákutcába: mindennek az ára emelkedik, csak a lakbér nem (eddig). A támogatás viszont reálértékben jelentősen csökken. A kormány várhatóan nem nyúl a lakbérekhez, azok emelésének lehetőségét nagyvonalúan átengedi az önkormányzatoknak.

Mint ismert, a kerületek nagy részében hatalmi villongások vannak. Polgármestereket mondatnak le, frakciók alakulnak, válnak szét, de ezen események mögött általában SZDSZ-képviselők állnak. Ők azok, akik létszámfölényük miatt a testületben bármit elérhetnek. Vitájuk azonban főleg egymással van: melyikük véleménye az SZDSZ-é? Miután engedni egyikük sem tud (liberális betegség), partnert más pártokban keresnek és találnak. Az eredmény: kusza erővonalak, korrupciógyanús ügyletek, tétova hivatal, végső soron eredménytelenség.

Ha valami a következő választásokon az SZDSZ előnyére válhat, akkor az csak – és kizárólag – az önkormányzat. Ellenzék általában csak akkor jut hatalomra, ha a kormány hibázik. Erre lehet várni, de ez passzív cselekvés. Sokkal nagyobb mértékben kellene kihasználni azt a lehetőséget, hogy az állampolgárral közeli kapcsolatban az önkormányzat áll. Itt jó eredményt elérni nem is olyan nehéz – minden kormányzati nyomás ellenére. Ehhez csak a szabadossá vált gondolkodást kellene egy kicsit kordába szorítani, és több segítséget adni a feladatokkal viaskodó képviselőknek, kerületi ügyvivőknek.

Az egyértelmű, hogy nem szabad olyan rendelkezéseket hozni, amelyek „csak” népszerűek, de nincs mögöttük realitás. Ha azonban a népakarat és a gazdasági érdek egybeesik, akkor nincs miről tovább beszélni.

Ha a polgármesternek nem is, de társainak ideje lenne megint kitűzni az SZDSZ-lobogót, és ha kell, hősiesen elvérezni (de nem a belső harcban), vagy még inkább győzni. A polgárokat nem érdekli a belső hatalmi harc. Akár siker, akár kudarc lesz, azt tudja, hogy a testületben az SZDSZ volt többségben, függetlenül a polgármester pártállásától. A győzelem nem személyek diadala lesz, hanem az SZDSZ-é.

Endrődy Pál
VII. kerületi SZDSZ-képviselö
SZDSZ OT-tag

• Önkormányzat