Skip to main content

Szent Isten, Béla, már ezek is NEXT-eznek!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő március 20-ai számában „Övék itt a tér” címen foglalkozott a XII. kerületi önkormányzat által alapított kft.-vel.

Langmár Ferencnek sikerült megtalálnia a XII. kerületi SZDSZ-csoport egyszemélyes plebejusszárnyát. A hölgy, aki szívesen hasonlítja magát Végvári őrnagyhoz, és kismagnóval jár SZDSZ-taggyűlésre, nem mindenben tájékoztatta a valóságnak megfelelően az újságírót. Nem igaz pl., hogy a BUDA-HEGYVIDÉK Ingatlanforgalmazási Kft. felügyelőbizottságának többsége kormánypárti. Ugyanígy az sem igaz, hogy mindnyájan a vállalkozási bizottság tagjai. Éppen ennek a testületnek a kiegyensúlyozott többpárti jellege biztosítja az állandó, kölcsönös ellenőrzést. A lakosság szempontjából nem történt változás a kft. létrejöttével, hiszen ugyanaz a 33 fős önkormányzati képviselő-testület dönt a kerületi ingatlanok sorsáról, mint eddig. A különbség az, hogy sem fővárosi rendelettel, sem más módon ezeket az ingatlanokat nem lehet kivonni a kerületi önkormányzat hatásköréből. Vajon megrövidítettük-e ezzel a fővárost? Miután a kerületi állami, illetve önkormányzati tulajdonú telkeknek csak 14,3%-a került a kft.-be, 85,7% bőven elegendő az esetleges fővárosi feladatok ellátására, hogyha ehhez éppen XII. kerületi ingatlanra van szükség. Egy lehetőségtől fosztottuk meg a fővárost: hogy kimazsolázza a kerület legjobb telkeit, mert ezt már megtettük. Ez a nagy bűnünk, ami miatt a fővárostól való elszakadással vádolnak.

Tényleg olyan messze áll az SZDSZ szellemiségétől, hogy egy önkormányzat maga kíván dönteni a saját területének hasznosításáról, és maga kíván tárgyalni a vállalkozókkal? Tényleg elfogadhatatlan, hogy nem kíván részt venni az országos bénultságban? Vajon nem mi lennénk-e az önkormányzati szabadság bajnokai, ha a főpolgármestert mondjuk Barsiné Pataki Etelkának hívnák?

Teljesen természetesnek tartom, hogy a mai kialakulatlan viszonyok között konfliktusok jönnek létre az önkormányzatok között. Miénk itt a tér, a grundon több csapat is elfér. Előbb-utóbb nemcsak egymás térdét, hanem a labdát is rúgni fogjuk.

Üdvözlettel:

Sebes Gábor polgármester










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon