Skip to main content

Cui prodest

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
avagy a köztársasági régens megkegyelmez az önkormányzatnak


New Yorkban minden nőt megerőszakolnak, aki estefelé a Central Park közelébe merészkedik. Történt, hogy egy éjszaka egy ifjú hölgy megindult a park belseje felé. Amikor a szatír előugrott a fák közül, a hölgy villámsebesen ledobálta ruháit. A szatír zavarba jött, hátat fordított és futásnak eredt…
Világvárosi adoma

Szentgyörgyvölgyi Péter címzetes államtitkár (aki Budapest első számú vezetőjének tekinti magát) személyesen vette kezébe az ügyet. Érthető: eddig ő próbálta bebizonyítani, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok sorra jogszerűtlen határozatokat hoznak, a döntések tehát, amelyek alapján a főváros él, működik, sőt boldogul, voltaképpen nem is léteznek. Most váratlanul egy önkormányzati vezető, a VI. kerületi polgármester állítja ugyanezt.

Szentgyörgyvölgyi előbb a sajtónak nyilatkozott. Ha nem lesz rend a VI. kerületben, monda, kénytelen lesz javaslatot tenni… a belügyminiszternek! Az pedig kezdeményezni fogja a parlamentben az önkormányzat feloszlatását! Hamm! Volt VI. kerület, nincs VI. kerület.

A terézvárosiak szervezeti és működési szabályzata szerint a testület ülésére csak olyan előterjesztés kerülhet, amit a testület illetékes bizottsága megtárgyalt és véleményezett.

A kmb, egyetértésben a polgármesterrel, most azt kifogásolta, hogy az előzetes bizottsági véleményalkotásra nem került sor, illetve a képviselő-testületi ülések jegyzőkönyvéből a bizottsági állásfoglalás ténye nem állapítható meg.

A kmb verdiktje: ha nincs előzetes bizottsági álláspont, a képviselő-testület nem dönthet jogszerűen az előterjesztésről. (Mellesleg a képviselő-testület és a bizottságok tagjai nagyjából ugyanazon személyek.)

A dörgedelmes sajtó-előkészítés után Terézváros népe aggodalmasan várta, hogy az öklét rázó nagyúr, aki a múlt pénteken, május 29-én személyesen jelent meg a VI. kerületi városházán, porrá zúzza a törvénytelenkedő önkormányzatot. Ehelyett a testületi ülésen elsőként felszólaló kmb ismét csak figyelmeztette a perlekedőket, hogy egyezzenek meg, mert baj lesz. Néhány önérzetesebb önkormányzati képviselő azt gondolta, talán az államtitkár úr kíváncsi a testület tagjainak a véleményére is. Tévedtek. Beszéde után a címzetes hátat fordított, és fenségesen távozott.

Maga helyett a hivatala munkatársát hagyta ott, aki az elszontyolodott képviselőknek elmondta: a bizottsági véleményezésnek az a célja, hogy a bizottság kialakítsa a véleményét.

E vélemény ismeretében ugyanis a testület könnyebben tud dönteni!

Mi a helyzet azonban, ha a bizottság nem veszi igénybe e bizottsági segítséget? Ettől lesz törvénysértő a határozat?

A vélemények megoszlottak. Másképp foglalt állást a polgármester és másképp néhány képviselő.

Képviselő 1.: Ha a testületi ülés jegyzőkönyvéből kiderül a bizottsági vélemény, akkor a törvényességi kifogás az, hogy a jegyzőkönyv nincs mellékelve.

Képviselő 2.: A poroszos ügyrendi előírások merev követése, a folytonos hivatkozás rájuk arra szolgál, hogy a hivatalvezetés megakadályozza, hogy nem kedvére való előírások kerüljenek a testületi ülés elé.

Képviselő 3.: A testületi döntések törvényességének biztosítása és a döntések végrehajtása a polgármester feladata. Ha a képviselő-testület konstruktívan próbál működni, azonnal suhogni kezd a törvényesség szablyája.

A polgármester: Nem ezekről a formai törvénysértésekről van szó. Néhány megnevezhető képviselő tevékenysége nyomán több ízben olyan helyzetbe kerültem, hogy a megfelelő törvényes csatornán keresztül kellett valamiféle megoldást keresnem. A demokrácia nem egyszerűsíthető le arra, hogy összejövünk harmincan, és szavazunk arról, akkor, ahogyan és amikor. Valamennyi képviselőnek joga van rá, hogy felterjesztést tegyen. Ez nem feljelentés.

Ezután a testület sorra vette a kifogásolt határozatokat, és rendben megerősítette a korábbi döntéseit. A döntés (másodszori) meghozatala előtt a tárgy szerint illetékes bizottság jelen lévő tagja nyilatkozott, hogy a bizottság támogatja az előterjesztést.

Némi zavar olyankor keletkezett, amikor a kifogásolt határozat előterjesztője eleve egy bizottság volt. Sebaj, a bizottság véleményezte a saját indítványát, s egyetértett vele. Később újabb vita kerekedett: a testület nem tudta eldönteni, hogy a zárt ülés elrendeléséről szóló határozatot melyik bizottságnak kell véleményeznie. Végül azonban megegyeztek, és úgy döntöttek, hogy a korábban megtartott zárt ülés valóban és jogszerűen zárt ülés volt.

Természetesen terítékre került az a határozat is, amellyel a polgármestert felfüggesztették az állásából. Az időközben 18 fősre apadt testület 14 tagja a felfüggesztés fenntartása mellett voksolt. A minősített többséghez azonban 16 igen kellett volna. Egy képviselő úgy vélte, hogy a testület és a polgármester vitája munkaügyi vita, amelynek jogszerűségéről a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnak kell döntenie. A polgármester ellenben közölte, hogy a felfüggesztést kimondó határozat a kézbesítéssel lép hatályba, a kézbesítés pedig nem történt meg. Azaz a polgármester többszöri felfüggesztése nem is létező felfüggesztés!

Kinek használ ez a vita, kérdezte az egyik képviselő. Cui prodest? A demokrácia játékszabályait, magyarázták el képviselőtársai, mindannyiunknak tanulni kell. A demokrácia működése időigényes…

A budapesti VI. kerületben különösen sok időt szentelnek a tanulásnak. Meg is fogják kapni a jótanulási érdemrendet már 1994-ben.









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon