Skip to main content

Vannak itt szakértők?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Végleg elmérgesedett a fővárosi és kerületi önkormányzatok közti viszony, hiszen amennyire tudni lehet, Demszky Gábor főpolgármester a miniszterelnökhöz, a kerületek pedig a nyilvánossághoz fordultak segítségért a felek közti ellentétek feloldásáért.

A szabad demokrata testvérháború közvetlen kiváltója nem valamilyen belső pártviszály, ahogy azt sokan remélték, hanem maga a kormány, pontosabban a költségvetés, amely talán nem véletlenül, lehetetlen helyzetbe igyekezett hozni az önkormányzatokat. A működést veszélyeztető tetemes költségvetési hiány különösen felnagyította a főváros és kerületei közti anyagi természetű nézeteltéréseket. A korábbi, hatáskörrel és tulajdonjoggal kapcsolatos vita mellett a legutóbbi időben ellentét támadt a felek között az adóbevételek hovatartozása kérdésében is. A kerületek saját helyi érdekeiket, elsősorban anyagi önállóságukat védik, Demszky Gábor viszont a város egészét félti jogosan, a világszerte példátlannak mondható széttagolódástól.

A csapda, amely a költségvetéssel csapódott a fővárosra, régóta nyitva állt. Az, hogy ebbe a csapdába a főváros belesétált, nemcsak az önkormányzatok felelőssége, hanem többek együttes hibája. Elsősorban természetesen azok a kerületek vétettek nagyot, amelyek már a kezdetektől fogva túlzott ambíciókkal láttak neki az egységes város szétdarabolásának. Azok a kerületek, ahol a polgármesterek választóik érdekeire hivatkozva régóta maguknak követeltek vagyont és hatáskört egyaránt.

Persze nem lehet minden felelősséget a kerületekre hárítani, hiszen ők, más utasítás nem lévén, nem tettek mást, mint komolyan próbálták venni a törvény betűjét. A tavaly nyáron készült önkormányzati törvény ugyanis Budapesten kétszintű önkormányzatot fogalmazott meg, azonos jogokat adva a fővárosnak és a kerületeknek. Az eredendő bűnt, a lehetőség megteremtését, a parlamenti képviselők követték el, amikor nem ismerték fel a kétszintű önkormányzat csapdáját. Felelősség terheli az SZDSZ parlamenti frakcióját, amikor az önkormányzati törvény támogatásakor nem gondolta végig a speciális helyzetű főváros közigazgatási sajátosságait.

Még tavaly nyáron, a helyhatósági választási kampány előkészületei során sem lett volna késő kidolgozni egy átfogó önkormányzati koncepciót a fővárosra. Sajnos ennek szükségességét az ügyvivői testület nem ismerte fel, és a programkészítést más önkormányzati kérdésekkel együtt „ellazsálta”. Hibát követett el az SZDSZ politikai vezetése akkor is, amikor látva a kerületek és a főváros közt kibontakozó hatásköri vitát, nem keresett szakmai és politikai megoldást az áldatlan helyzetre. Annak ellenére, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy egy jól működő ellenzéki önkormányzat alternatívát kínál a választóknak a kormányzati tehetetlenséggel szemben.

A jelen helyzetben Demszky Gábor és az SZDSZ parlamenti frakciója könnyen nevetségessé válhat a fővárosi törvény parlamenti vitájában, ahol Koppány vezér és vazallusai a kormánykoalíció bajnokaiként akarják megvédeni vélt érdekeiket. Egy ilyen nyílt vita azon túl, hogy beláthatatlan károkat okoz az SZDSZ egészének, arra is felhívja a figyelmet, hogy a szabad demokrata káderanyag nem jobb a miniszterelnök rokonságánál.

Ha valamikor, hát most határozott hangon meg kellett volna szólalni az SZDSZ szakértőinek, megoldást kínálva a kialakult válsághelyzetre. Ehelyett a párt politikai vezetése próbál jószolgálati missziót vállalni, amely a botrány elsimítására alkalmas, de a válságot nem oldja meg. Az SZDSZ fővárosi önkormányzati programja továbbra is várat magára. Egy a kampány során tett erőtlen próbálkozástól eltekintve továbbra sincs fővárosi program, mint ahogyan néhány részprogramon kívül nem készült általános önkormányzati koncepció sem.

Mindezek után joggal merül fel a kérdés: ennyire futotta a szakértők tehetségéből?

Megkérdezte valaki a szakértőket? VANNAK EGYÁLTALÁN SZAKÉRTŐK? Nos, ha vannak, akkor mielőbb jelenjenek meg a színen, ha nincsenek, akkor gyorsan hajtsunk fel néhányat, különben Tamás Gáspár Miklós tavaly tavaszi híres-hírhedt mucsai jóslata könnyen valóra válhat az önkormányzatokban (is).

Kollár György
önkormányzati képviselő (II. ker.)





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon