Skip to main content

Mi van az Újcsaköben?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


SZERZŐDÉS

amely létrejött egyrészről a MASTERHL PFV (1183 Bp., Gyömrői út 85/91.), mint eladó (továbbiakban: eladó) és az Újpesti Családsegítő Központ (1045 Bp., Tito u. 7.) mint vevő (továbbiakban: vevő) között az alábbi feltételek mellett:

1. A szerződő felek megállapítják, hogy a magyar állam tulajdonában és az eladó kezelésében van a Budapest IV. ker. 6835 tulajdonlapon 75 831 hrsz. alatt felvett, összesen 42 755 m2 alapterületű ingatlan.

A szerződő felek tudomással bírnak arról, hogy az ingatlan megosztása folyamatban van. Az ingatlanon belül – a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képező, térképen piros vonallal határolt – 1561 m2 területű földterület a rajta lévő 395 m2 alapterületű épülettel a jelen szerződés tárgya.

2. Az eladó eladja, a vevő pedig tulajdonául megvásárolja az 1. pontban megjelölt ingatlant.

3. Az ingatlan vételára 10 000 000 Ft, azaz tízmillió forint + áfa, amelyet a vevő az alábbiak szerint fizet meg:*

– a vételár 50%-át a szerződés aláírása,

– a hátralévő 50%-ot pedig a Vagyonellenőrző Bizottság engedélyének megszerzése után 30 nappal az eladó egyszámlájára utal át.

4.  A szerződő felek tudomásul veszik, hogy jelen szerződés csak a Fővárosi Vagyonellenőrző Bizottság hozzájárulásával érvényes. A bizottsághoz a szerződést az eladónak kell benyújtani.

5. Az ingatlant a vevő 1991. január 3-án veszi birtokába, ekkortól száll át a kárveszély.

6. Az ingatlant az eladó üresen adja át. A víz- és villanyellátás leválasztásának költségeit az eladó vállalja.

7. A szerződéskötéssel felmerülő illetékek a vevőt terhelik.

8. A vevő kötelezettsége, hogy az engedélyek megszerzése után a szerződést a Földhivatalhoz a tulajdonátruházás bejegyzése végett benyújtsa.

Jelen szerződést a felek elolvasás és értelmezés után, mint akaratukkal mindenben egyezőt aláírták.

Budapest, 1990. december 27.

* Gyengébb idegzetű olvasóink kedvéért közöljük: az Újcsakö a szerződésnek megfelelően 5 milliót + 2,5 millió áfát kifizetett, a hátralévő 5 millió pedig számlán várja a Vagyonellenőrző Bizottság engedélyét. (a szerk)




Újpesti Családsegítő Központ
1045 Budapest IV., Rózsa u. 7.

Polgármesteri Hivatal
Dr. Dercze Tamás Polgármester Úr részére
1042 Budapest IV., István tér 14.

Tisztelt Dr. Dercze Tamás Polgármester Úr!

Telefonon történt megkeresésére az alábbiakat közlöm. Az Újpesti Családsegítő Központ 1992. december végén kapott egy – folyószámla-egyeztetés – levelet (a Polgármesteri Hivatal Pénzügyi Osztályán keresztül) a Masterfil Pamutnyomóipari Vállalattól. A levélben a vállalat követelése az Újcsakövel szemben 5 000 000 Ft. A levél értelmében, amennyiben az Újcsakö az adott levélre nem válaszol 8 napon belül, a vállalat követelését elfogadottnak tekinti. Mivel az Újcsakö a tartozását elismeri, ezért erre a levélre nem válaszolt.

Egy 1993. január eleji időpontban – más ügyben – telefonon beszéltem a Masterfil vállalat jogászával, és ekkor a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy szükséges-e levelet írnunk, vagy ha nem jelentkezünk, akkor elfogadottnak tartják-e tartozásunk elismerését. A jogász azt a választ adta, hogy ebben az esetben nem szükséges levelet írni.

Budapest, 1993. január 14.

Gróf András




Budapest Főváros IV. ker. Önkormányzat
Újpest Polgármestere
1042 Budapest, István út 14.

Újpesti Családsegítő Központ
Gróf András
Budapest

Tisztelt Gróf András Úr!

Hivatkozva a Mastelfil Pamutnyomóipari Vállalat követelésének bejelentésével kapcsolatban küldött faxra, az alábbiakra szíveskedjék kézhezvételt követően azonnal válaszolni:

1. Az Újcsakö vezetője 1990. december végén 2,5 millió Ft-ot kért az Újpesti Önkormányzattól azzal, hogy ezen összeg biztosítása esetén az ingatlan teljes vételára, az áfával együtt rendelkezésre fog állni. A kért támogatást az önkormányzattól megkapta. Ehhez képest miért nem került kiegyenlítésre a teljes vételár?

2. A hiányzó 5 millió Ft hová tűnt?

3. A késedelmi kamatot – amit nyilvánvalóan fizetni kell – milyen forrásból gondolják kiegyenlíteni?

Hogyan fordulhatott elő, hogy Önöknek 5 millió Ft kiegyenlítetlen tartozása van, s ugyanakkor a kintlévőség több mint 3 millió Ft?

4. Ki a felelős azért, hogy a szerződés fizetési része nem realizálódott? Ismételten kérem, hogy a fax kézhezvételét követően a választ azonnal, legkésőbb ma délig küldjék meg.

Budapest, 1993. január 15.

Dr. Derce Tamás




Újpesti Családsegítő Központ
1045 Budapest, Tito u. 7.

Budapest IV. kerületi Önkormányzat
Polgármesteri Hivatala
Dr. Dercze Tamás Polgármester Úr részére

Tisztelt Polgármester Úr!

1993. január 15-én kelt levelére a következőt tudom közölni. Sajnos a levélben megfogalmazott kérdésekre nem áll módomban válaszolni. Ennek oka, hogy nem tudom a válaszokat. A tegnapi levelemben csak azért tudtam felvilágosítást adni, mert mint már említettem, egy nem ebben a témában történő telefonbeszélgetés kapcsán kerültem csak bele az ügybe. A Masterfil vállalattal való kapcsolattartás teljes egészében az intézményvezető hatáskörébe, és nem az enyémbe tartozott. Vagyis a feltett kérdésekre kizárólag csak Mezei György tud választ adni. Annyit azonban tudomására tudok hozni, hogy a kérdések jelentős részére választ kaphat, ha az adásvételi szerződést áttanulmányozza.

Budapest, 1993. január 15.

Gróf András



Nyílt levél

Budapest IV. ker. Polgármesteri Hivatala
Dr. Dercze Tamás
Polgármester

Megütközéssel olvastuk a Népszabadság 1993. január 15-i számában, hogy „felfüggesztették állásából Mezei Györgyöt, az Újpesti Családsegítő Központ vezetőjét”.

Különösen azután ütköztünk meg, hogy az Esti KURÍR január 14-i számában tett nyilatkozata szerint Ön nem érti „miért ez a hihetetlen felhajtás, hiszen egy gazdasági vizsgálatról van csak szó”.

Nem „csak”. Polgármesterek jönnek-mennek, újraválasztják vagy sem, ugyanakkor Mezei Györgyből csak egy van, aki az egész eddigi életét tette arra, amit hosszú idő óta a szociálpolitika terepén ma is csinál. Egy kézen összeszámolhatók az olyan hiteles szociális munkások, akik hosszú időn át folyamatosan időt, pénzt, fáradságot, munkaidőt, szabadidőt nem tekintve és nem kímélve a felőrlődést még elkerülve a terepen dolgoznak. Önálló érdemnek vagy csodálni való adottságnak szoktuk tekinteni, ha valaki – mint Mezei is – egy évtized után is képes épségben túlélni a naponta megélt eseteket, a mindennapi küzdelmet egy modern Taigetosz ellen.

Lehet, hogy Mezei György alkalmatlan pénzügyes, hisz sosem volt szakmája. Ám, ha valóban – mint Ön állítja – „csak” egy gazdasági vizsgálatról van szó, akkor elegendő lenne a személyi erősítés gazdasági téren. Ez könnyedén megtehető. Ám Mezei György osztályon felüli szociális munkás, akinek eddigi szakmai tevékenysége minden hiteles szakember számára példamutató.

Azokkal foglalkozik, akikkel más már nem képes, vagy nem tud foglalkozni. Önt többnyire ugyanazok választották polgármesternek, akiknek Mezei György és az általa vezetett csapat, illetve több intézmény segít. Nem is akárhogyan. Újpest lakossága (így Ön is) szegényebb lenne nélküle, míg fordítva ez nem áll.

Ön nem érti „miért ez a nagy sajtófelhajtás”. Mi értjük. Egyrészt, mert a sajtó, ameddig független, szabad és autonóm tényező, azt „hajt fel”, amit akar, és főként, amit tud. Van mit. Másrészt értjük, mert jól ismerjük a felfüggesztett személy egész munkásságát, személyét, erkölcsét, elkötelezettségét és egész eddigi életművét. Kevés hozzá hasonló van a fővárosban, mindenképpen kevesebb, mint szükséges lenne. Tanúsítjuk, hogy kiérdemelten kapta a közelmúltban a „BUDAPESTÉRT” díjat. Harmadrészt régóta ismerjük azt a jelenséget, amit most a sajtó „felhajtott”. Nevezetesen egy országosan ismert hiteles szakember adminisztratív eszközökkel történő ellehetetlenítését és eltávolítását. Ilyen gazdagok vagyunk?

Régi orosz mondás: a vajszemét. Vagyis „míg a vaj a zsemlében szendvics, a szőnyegen szemét”. Tudjuk, hogy Mezei György most van a megfelelő helyen, most van a „szendvicsben”. Nem ártana, ha ezen a mondáson mindnyájan naponta legalább egy-egy pillanatra elgondolkodnánk.

Kérjük, ha már a sajtó eddig ilyen „hihetetlen felhajtást” csinált, szíveskedjék továbbra is tájékoztatni a nyilvánosságot, mert – ismételjük – Mezei Györgyből is csak egy van, és hozzá hasonlókból is hihetetlenül kevés.

Tisztelettel:

Dr. Bognár Szabolcs
ügyosztályvezető
Főpolgármesteri Hivatal
Szociálpolitikai Ügyosztály




Nyílt levél Újpest polgármesteréhez

Polgármester Úr!

Az Újpesti Családsegítő Központ vezetője, Mezei György ellen indított eljárásuk kapcsán emlékeztetnénk Önöket arra, hogy az Újcsakö a hazai szociálpolitika egyik méltán híres, kiemelkedően kreatív műhelye, melynek számos kezdeményezése, tevékenysége (létminimum-számítás, szegénységellenes vásárok, hajléktalanok és hátrányos helyzetű gyerekek támogatása) fontos szerepet játszott és játszik a szociálpolitikai intézményrendszer továbbfejlesztésének serkentésében. Felemeljük hangunkat e műhelyteremtő értékek védelmében.

E szuverén műhely megteremtése és fenntartása Mezei György többéves mindennapi munkájának eredménye, ezért indokoltnak tartjuk, hogy eljárásuk során szakmai teljesítményét megfelelő súllyal vegyék figyelembe.

Ambrus Péter – szociológus – Raoul Wallenberg Egyesület; Bognár Szabolcs – Főpolgármesteri Hivatal Szociálpolitikai Ügyosztály ügyosztályvezetője; Csákó Mihály – ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet igazgatója; Dávid István – Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete titkára; Ferge Zsuzsa – ELTE Szociálpolitikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára; Gayer Gyuláné – Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete alapító elnöke; Gönczöl Katalin – ELTE Kriminológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára; Göncz Kinga – pszichológus; Győri Péter – Fővárosi Közgyűlés Szociális Bizottság elnöke; Gyuris Tamás – Hajléktalan Szolgálatok Tagjainak Országos Kamarája elnöke; Havas Gábor – szociológus, országgyűlési képviselő; Iványi Gábor – lelkész, országgyűlési képviselő; Kardos László – szociológus; Kemény István – MTA Szociológiai Intézet igazgatója; Morvai Beáta – szociológus, Szeta; Őry Csaba – Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája alelnöke; Radányi János – Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője; Solt Ottilia – szociológus, országgyűlési képviselő; Szalai Júlia – szociológus, MTA Szociológiai Intézete; Tausz Katalin – szociológus, a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület elnöke; Vecsei Miklós – Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti központ igazgatója;

A Fővárosi Családsegítő Központok nevében:
Farkas Györgyné – I. ker. Családsegítő Központ; Révész Magdolna – VI. ker. Családsegítő Központ; Lévai Katalin – VII. ker. Családsegítő Központ; Migán Tibor – VIII. ker. Családsegítő Központ; Gedeon Andor – IX/1. ker. Családsegítő Központ; Falvay Rita – IX/2. ker. Családsegítő Központ; Gosztonyi László – X. ker. Családsegítő Központ; Dr. Varga Pál – XII. ker. Családsegítő Központ; Galambos Pál – XVII. ker. Családsegítő Központ; Mizsei Ágota – XX. ker. Családsegítő Központ




A Szeta nyilatkozata

Mezei György és munkatársai bejelentették, hogy az Újcsakö létminimum-számításait nem folytatják tovább. Kérjük Mezei Györgyöt, hogy folytassák munkájukat a Szetánál!







































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon